maghártya a magot a sejtplazmától elválasztó kettős hártya: két párhuzamos, kettős lipidrétegből áll, amely lapos teret (maghártyatér*, perinuclear space/cysterna) fog közre. A külső hártya néhány ponton átlép a durva felszínű plazmahálózat (endoplasmatic reticulum) hártyájába, ezért a maghártyatér közlekedik a durva felszínű plazmahálózat üregével. A maghártya sejtplazmai felszínén ennek megfelelően ribotestecsek (ribosomes) helyezkednek el.

képA hártyában számos apró, kerek átjárás (pores) van, ezek a molekulák ki-bejutására szolgálnak. Mindegyik átjárást fehérjeössztes (nuclear pore complex, magyarul: magjáratössztes*) fog körül. Ez a sejt legnagyobb (~130 MDa) fehérjeössztese, ~30-féle fehérjéből (nucleoporins, nups) tevődik egybe. Az ábra a maghártya érintőleges átmetszetének elektronmikroszkópos képe. A tömörödött kromatinban egy (fehér nyíl), a széli részein öt (fekete nyilak) kerek képlet, az átjárás látható (Oláh Imre felvétele.) A maghártya az átjárásoknak megfelelően befordul, elzárja a magkörüli teret. A mag–plazma átjárás pontos szabályozása meghatározó a sejt működésében, például az átírásfehérjék ellenőrzött átjutásában, a gének bekapcsolásában.

A maghártya belső (mag felőli) felületén 10 nm vastag laminfonalakból álló rácsrostozat van; ezzel kapcsolódik a tömörödött kromatin – együttesen állnak ellen a sejtplazma nyomásának. (→lamin)

A maghártyának a sejtkör egész idején épnek kell maradnia, különben elpusztul a sejt. A sejtosztódás végső szakasza is csak ép maghártyában mehet végbe; ebben az anyasejt magja széttöredezik, majd újra rendeződik a két leánysejtben. Ha nem ép a maghártya, paránymagok (micronuclei), kromoszómák, kromoszómatöredékek kerülnek a plazmába, kóros sejtek, betegségek keletkeznek.

A maghártya épségében a kromoközpontoknak és a közbenesköri kromatinnak meghatározó szerepe van. Ezek a kromoszómahelyeket kapcsolják össze, és tartják egybe a nyugalmi sejtmagban. Kötődnek a maghártyai rácsrostozathoz, egymást kiegészítve védik a sejtmagot. A kromatin a finom módosulásokat ellensúlyozza, pl. tömörödésével merevíti a magot; a rácsrostozat a nagyobb nyomásoknak áll ellen.