kromoszómák alapvető festési módszerei Négyféle van: Giemsa-festés (G-sávozás), Q-sávozás (Q-banding), R-sávozás (R-banding) és a C-sávozás (C-banding).

Forrás: https://www.nature.com/scitable/topicpage/karyotyping-for-chromosomal-abnormalities-298/

a)       Giemsa-festés (G-sávozás). A G-sávozáskor az osztódásos (metaphase) kromoszómákat fehérjebontó enzimmel, például tripszinnel, kezeljük, majd Giemsa-festéket adunk hozzá. A festék a fehérjebontást követően a DNS bázispárjai közé ékelődik be. Az AT-ben (adenin-timinben) gazdag részek sötét sávokként lesznek láthatóak, míg a GC-ben (guanin-citozinben) gazdag területek világos csíkok formájában jelennek meg. Ennek oka, hogy a tripszin a kromoszómák átírásban tevékeny, kevésbé tömörödött részein – ezek a GC-ben bő részek – a fehérjékhez könnyebben hozzáfér, többet emészt meg, ezért kevesebb Giemsa-festék kötődik a DNS kettősszálhoz, így világosabb sáv keletkezik.

A G-sávozással kitűnően tájékozódhatunk a kromoszómák belső szerkezetéről; a kromoszómahelyek egyik meghatározási módja, például a gének helyét a kromoszómák számának, karjának és G-sávjainak megadásával írjuk le.

b)       Q-sávozás (Q-banding) szintén az AT- és a GC-bőség szerint fest. Itt is a közbensőszakasz (metaphase) kromoszómákat festjük, de fluoreszcens festéket (például quinacrine) alkalmazunk, és fluoreszcens mikroszkóppal értékelünk. A kapott sávozás fordított: itt az AT-ben gazdag kromoszóma részek lesznek világosak, feltűnőek, míg GC-ben gazdag területeken fakó sávok keletkeznek. Ennek oka az, hogy csak az AT-quinacrine együtt ad fluoreszcens jelet, a GC-quinacrin kötődés kioltja a fluoreszcens festék jelét. A fluoreszcens jel egyenesen arányos az AT bázispárok mennyiségével. A módszer alkalmas az Y kromoszóma és számos sokalakúság (például ismétletek) kimutatására.

c)       R-sávozás (R-banding) a G-sávozás kiegészítője. A kromoszómák végén előforduló eltéréseket (például törlődések, áthelyeződések), illetve a génben gazdag területeket lehet ezzel a festéssel különösen jól megjeleníteni, ugyanis ezek G-festéssel gyakran gyengén festődnek.

Először a DNS két szálát szétválasztják forró savas sóoldattal, majd Giemsa-festék használatával sávokat kapunk. A G-sávozással ellentétben, az AT-ben gazdag kromoszóma sávok kapnak világos színt, míg a GC-ben gazdag részek sötét színt vesznek fel.

d)       C-sávozás (C-banding): a kromoszómák tömörített kromatint tartalmazó területeinek a részleteit tanulmányozhatjuk vele. Szintén Giemsa -festéket alkalmazunk, melyet savval és bázissal való kezelés előz meg. A savas kezelés során a kettősszálú DNS szétválik, a bázikus kezelés hatására az egyszálú DNS-ek ismét bázispárosodnak. A módszer ezeknek a folyamatoknak a gyorsaságán alapszik.

Leginkább a tömör (constitutive heterochromatin) kromatint, tehát ismétlődő, nem kódoló elemeket (ugrálatok, különböző ismétletek) tartalmazó DNS-szakaszok elemzésére alkalmazzuk. Ilyenek vannak a befűződésekben, végrészeken, azokkal szomszédos területeken és az 1., 9., 16., 19. és Y kromoszómában.

Az ismétlődő szakaszokat tartalmazó DNS-részek gyorsabban festődnek Giemsa-festékkel.