egyszarvú méh unicornuate uterus a Müller-cső rendellenességeinek második csoportja, gyakorisága 1:4000. Az egyik Müller-cső részleges vagy teljes visszafejlődésének a következménye. Lehet teljes elváltozás (csak egy méhszarv van; jobb alsó ábra), de gyakran társul egy csökevényes szarvval, amely lehet üreges méhnyálkahártyával, avagy üreg nélküli (bal alsó ábra). Az üreges lehet elzárt (jobb felső ábra) az egyszarvú méhtől, de azzal összeköttetésben álló (bal felső ábra) is. Legtöbbször véletlenül ismerik fel, de amikor az üreges csökevényes szarv elzárt, jelentkezhetnek havonta fájdalmak a havibaj idején. Egy méhnyak van.

Ezeknél az asszonyoknál veszélyes méhen kívüli terhesség jöhet létre az ondósejt hashártyai vándorlása miatt. A szarvval összeköttetésben álló csökevényes méhben is beágyazódhat a megtermékenyített petesejt. Ez 14–16 hetesnél nem nő nagyobbra, mert megreped a csökevényes méh, igen erős vérzéssel. Ezért, ha van csökevényes méh, azt el kell távolítani. A méhszarvval nem közlekedő csökevényes méhben sokszor keletkezik méhnyálkahártyásság.

Az egyszarvú méhben fogant várandósság gyakran szakad meg, gyakori a koraszülés, a magzat nem megfelelő fejlődése, de teljesen egészséges magzat még az igen kis egyszarvú méhből is születhet, teljesen zavartalan várandósságból.

Gyakori a felső húgyúti rendellenesség. Vesehiány az ellenkező oldalon fordul elő. Az MR a legpontosabb kórmegállapító, az ultrahang nem mindig ismeri fel megfelelően az anatómiát. Az önálló és a nem üreges csökevényes méhvel társuló egyszarvú méh nem igényel műtétet. A csökevényes méhet a többi esetben célszerű eltávolítani.