Newcastle-betegség vírusa (NBV) Newcastle disease virus (NDV) a paramyxovírusok családjába tartozó állati kórokozó, emberre nem veszélyes, bár van két, az embert megfertőző közeli rokona: a mumpsz- és a parainfluenza-vírus. Ezek antigénszerkezete egészen más.
Az NBV-k változók, szabálytalan külleműek; többnyire gömb alakúak, 150-500 nm közötti átmérőjűek, de elektronmikroszkópos felvételeken gyakran láthatók fonalszerű alakok, melyek, jellemzően 100 nm átmérő mellett, változó hosszúságúak.
Az NBV egyszálas, folytonos, ~15 kb hosszú, 250 kDa RNS mintaszál; az RNS-polimeráz erről másol. A kódoló szakaszokat rövid ismétletek választják el. az egyes gének végén PARilációs jelzés látható. A vírus RNS tevékenysége törzsökös.
Az RNS-t szerkezeti fehérjék (capsomer) burkolják. Ezt nevezzük fehérjeköpenynek. A fehérjeköpenyt és a beleágyazott RNS-t közös néven köpenyes RNS-nek (nucleocapsid) hívjuk. Az NBV köpenyes RNS-e 13–18 nm átmérőjű, párhuzamos csavarmenetes. Magassága 5,5–7 nm közötti, fonalai 600–800 nm hosszúak.
A fehérjeköpenyt még egy fehérjehéj (viral envelope) veszi körbe; ez védi a viriont a gazdasejtek közötti vándorláskor. A lipidburok a virion hólyagcsás leválásával a gazdasejt sejthártyájából alakul ki.
Az RNS-ről hatféle alapszerkezeti fehérje keletkezik:
▪ HN-(hemagglutinin-neuraminidáz) fehérje. Tüskéket képez a vírus felszínén, melyek 8–20 nm hosszú, egymástól 6–10 nm távolságra elhelyezkedő fehérjeszénhidrátok Pontos szerepe nem tisztázott. A hemagglutinin a vörösvértestek összecsapzódását idézi elő, elősegíti a vírus sejtbe jutását. A neuraminidáz (mukopoli-szacharid N-acetil neuraminil hidroláz) minden bizonnyal a gazdasejt sejtfelszíni jelfogóinak eltávolítását végzi. Feltehetőleg a jelfogók bontása akadályozza meg, hogy a virionok újra az eredetileg fertőzött gazdasejt felszínéhez tapadjanak.
▪ Egyesülésfehérjék (fusion proteins). A vírus–sejt egyesülés fő fehérjéi, a fertőzésben ugyanis a vírus lipidburka és a gazdasejt sejthártyája összefolyhat.
Az egyesülésfehérjék szintén tüskéket képeznek; a HN-fehérjétől némileg eltérő külleműek.
NP (nucleocapsid protein), amely a vírusmag fő fehérjéje: védi a benne lévő nukleinsavat.
▪ M- (matrix) fehérje. A lipid kettősréteg szerkezetében vesz részt.
▪ P-fehérje (foszfofehérje). Az RNS-függő RNS-polimeráz együtteséhez tartozik. A P-fehérje génjében található, „open reading frame"-ek átírásával további fehérjék kifejeződése is lehetséges (pl. a Sendai-vírus „C" és „V" fehérjéi). A NBV esetében a P-gén átiratának „átszabása" egy újabb, úgynevezett „V” fehérje termelődéséhez vezet. Érdekes módon a P-gén transzkriptumának ilyen formájú módosítása csak a virális polimeráz-komplex belső sajátossága, tehát nagymértékben függ a P- és az L-fehérjék jelenlététől.
▪ L- (large) fehérje. Az RNS-függő RNS-polimerázhoz tartozik.
Az utóbbi években előtérbe került az NBV daganatgyógyászati jelentősége, mint daganatoldó vírusé. (→daganatoldó vírusok) Talán ez a legelterjedtebben – de messze nem eléggé – használt daganatoldó. Kidolgozták az emberre veszélytelen változatait (például: PV701 vagy MTH-68/H), ebből gyógyító oltást készítenek, és visszérbe adják egy perc alatt. Semmiféle mellékhatása nincs.
Némi gyógyító hatása a legreménytelenebb helyzetben is mutatkozik, a valódi befolyása a gyógyításra még nem ismert. Kiegészítő kezelésként feltétlen ajánlott; elsősorban immunkezelések mellé, de adható sejtmérgező gyógyszerekkel is.
A kezelés útjában azonban elvi megfontolások is állnak, de nem a daganatoldó hatás hátterében álló molekulafolyamatok miatt. Ezért – jóllehet az eddigi adatok szerint a NBV és változatai csak enyhe lefolyású emberi betegségek kiváltására képesek – nem tudjuk, hogy keletkezhetnek-e olyan másulások a kezelés alatt, amelyek esetleg súlyos emberi betegséget (is) képesek előidézni. Nincsenek az efféle betegségek leküzdéséhez szükséges gyógyszereink.
Ezek csupán elvi meggondolások, a gyakorlatban még nem fordultak elő ilyen következmények, de szem előtt tartandók. Az NBV-ből előállított daganatoldó gyógyító oltások alkalmazását azonban nem befolyásolhatják.