Lugol-oldat Lugol’s iodine solution kálium-jodidos jódoldat. (Általában úgy viselkedik, mintha a jód vizes oldata volna. A kálium-jodid vizes oldatából a bróm vagy a klór elemi jódot tesz szabaddá. Erősen savas közegben klór hatására kálium-kloriddá és jód-monokloriddá alakul). A jódos oldatot előszeretettel a glikogén köti.

képA Lugol-oldattal a hámszövet jódfestődését figyeljük, amely mahagóni- (sötét-) barnától a halványsárgáig (jódnegatív) változhat, és lehet egyöntetű vagy foltos, de az is előfordul, hogy jóformán még a nagyon halványsárga elszíneződés sem jön létre. Az érett többrétegű laphám mahagóni- (sötét) barnára festődik. Oka a közbenső sejtek széles rétege; a közbenső sejtekben ugyanis sok a glikogén. A sorvadó, kóros, sérült többrétegű hám világosan, sárgásan festődik. Az ábrán jól látható mahagónibarnára festődő ép többrétegű laphám (kis nyilak); élesen elüt a jóddal nem festődő, halványsárga kóros elváltozástól, amelyet jódnegatívságnak mondunk (vastag nyíl).

A jódfestődés rendszerint tartós, tovább megmarad, mint az →ecetsavfehérség. A jódoldat kellemetlen, csípős érzést okozhat, kiváltképp érzékeny helyeken, például a hüvelybemenet környékén. Ez általában néhány perc alatt elmúlik. Jódérzékenyeknél a Lugol-oldat nem alkalmazható.