többrétegű laphám ötféle hámsejtből épül fel, függően a hámszövet érettségétől. Megkülönböztetjük érett és a sorvadt többrétegű laphámot, valamint elszarusodót és nem elszarusodót; az utóbbi a megszokott, elszarusodás leginkább külső hatásoknak kitett bőrfelszíneken jön létre.

■ Érett többrétegű laphám (nem elszarusodó). A hámot az alatta lévő kötőszövetes alapszövettől az alaphártya (basal membrane, membrana basalis) választja el; amelyen az alapsejtek (basal cells) helyezkednek el egy sorban. Nyilak jelölik. A kinagyított részletben (bal felső sarok) néhány alapsejt látható. A többrétegű laphám alapközeli (parabasal layer) sejtjei csupán néhány sornyiak (alapközeli sejtréteg). Az alapsejteket és az alapközeli sejteket együtt alapi sejteknek nevezzük; ezek, kicsik, a legkisebbek az alapsejtek. Az alapi sejtek magja viszonylag nagy, a sejtplazmájuk csekély: a mag–plazma arány nagy.

A többrétegű laphám legszélesebb rétege a közbenső vagy tüskés réteg (intermediate layer). A közbenső sejtek nagyok, sejtmagjuk kisebb, mint az alapi sejteké, sejtplazmájuk viszont jóval bőségesebb, glikogénben gazdag.

Legfelül a felszíni sejtréteg található (superficial layer). A felszíni sejtek a legnagyobbak, magjuk zsugorodott (pyknotic), a sejtplazmájuk igen bőséges és glikogént is tartalmaz. A felszíni sejtek folyamatosan leválnak.

Az érett laphám a havivérzés szakaszai szerint is némileg különbözik, és az állapotosoknál is más. A laphám hormonok hatása alatt áll: a felszíni sejtek csak az ösztrogének hatására alakulnak ki. A progeszteron egymagában legfeljebb a közbenső sejtek rétegéig képes a hámsejtek érését fokozni, ugyanakkor az ösztrogének hatását is ellensúlyozza: a teljesen érett laphámot (amelyben a felszíni sejtek rétege is kialakult) a közbenső sejtek rétegéig visszafejleszti, például a sárgatest szakaszában vagy állapotos nőknél stb. A változókor után vagy más ösztrogénhiányos állapotban a laphám nagyon vékony, csupán az alapi sejtek alkotják, elvétve néhány kisebb közbenső sejttel (sorvadt hám).

Az erek a laphám alatt vannak, innen biztosítják a hámszövet vérellátását. Az erekből a hámsejtek táplálásához szükséges anyagok szivárognak az erek körüli kötőszövetbe, majd a hámsejtek közé; a sejtek ezeket veszik fel. Az alaphártyának kiválasztó szere van, biztosítja, hogy csak a megfelelő molekulák jussanak át. Mégis előfordul, hogy egy-egy kötőszöveti sövény egy érrel benyúlik a hámszövetbe (nyilak), akár a felszíni réteg is. Az ábrán több ilyen eret tartalmazó kötőszöveti sövény is látható a méhnyak többrétegű hámjában. Ezek a hámátalakulásban jönnek létre.

Az alaphártyában az alapsejtek közé ágyazva alapi tartaléksejtek (reserve cells) vannak; ezek osztódóképes őssejtek. Osztódásukkal egy őssejt és egy hámsejt keletkezik. Az érett többrétegű laphámban az alapi sejtek osztódnak, így biztosítva a hámsejtek folyamatos képződését és a hámsejt helyreállítását is, például sérülést követően. Belőlük alakulnak ki a már érett, osztódásra nem képes közbenső és felszíni sejtek, az utóbbiak folyamatoson leválnak. A sejtek érésével a mag–plazma arány folyamatosan csökken. Lényeges, hogy a méhnyakrák ezekből a sejtekből képződik.

Előfordul, hogy a többrétegű laphám, környezeti hatásokra (például megváltozott hüvelyi pH) elszarusodik, vastag, viszonylag kemény, egynemű fehérjeréteg g rakódik rá. A méhnyak szöveti ábráján a szabályos többrétegű laphámtól feltűnően elválasztódik a változó vastagságú szaruréteg (nyilakkal jelölve), amelyben sejtek nincsenek. A laphámban fehér érátmetszetek láthatók.

■ Sorvadt laphám (epithelial atrophy). Igen vékony, nagyon sérülékeny hámszövet. A női nemi hormonok (elsősorban az ösztrogén) hiányának a következmény. Az alapi sejtek néhány sorából állnak, rendezetlenek. Az egysoros alapsejtek megtartottak, miként az alaphártya is. Közbenső és felszíni sejtek nincsenek.

Az ábra alján a hámalatti kötőszövet látható. Ez is sorvadt, sejtszegény, és erekben sem bővelkedik.