génmásulás* gene mutation, gene variant DNS kódoló szakaszában bekövetkező másulás. Lehet:
■ A gén szerkezete szerint lehet:
▪ A bázissor változásának a következménye. (→pontmásulás)
▪ Ismétlettöbblet, a génben lévő rövid ismétletek többesedése, mert megváltoztathatja a keletkező RNS-t, fehérjét.
■ A génmásulás következményei szerint háromféle lehet:
▪ Géneltérés, amely betegséget, fejlődési rendellenességet nem okozó génmásulás. Az általa kódolt RNS, fehérje képes megfelelően ellátni az azonos törzsgén által képzett RNS, fehérje feladatát. Lehet előnyös is, ha a törzsfejlődés, a környezethez való alkalmazkodás következtében jön létre, és állandósul az egyén megmaradása érdekében.
- Alapító géneltérés (founder mutation); valamely népességben jellegzetes géneltérés.
▪ Génhiba, amelynek kifejeződése fejlődési rendellenességet vagy más betegséget okoz. Az általa kódolt RNS, fehérje nem képes megfelelően ellátni az eredeti RNS, fehérje feladatát.
- Alapító génhiba (founder mutation) valamely népességben jellegzetes, betegséget okozó génmásulás.
- Géntömeghiba (ultramutation); valamely ráksejtben a különböző génhibák halmozott előfordulása (ultramutated cells, géntömeghibás sejtek). Ilyenek például a POLE-hibás sejtek. A nemzetközi irodalomban találkozunk a hypermutated jelzővel, magyarul: fokozottan génhibás; ilyen például a HR-hiányos ráksejt. A hyper- és ultramutated jelzők megkülönböztetését azonban nem számszerűsítették. (→méhtestrák)
- Rákképződésre hajlamosító másulás olyan csirasejtes génhiba, amely, ha megnyilvánul, rák kialakulásához vezethet. Például a BRCA gén hibái emlő- és/vagy petefészekrákhoz.
■ Keletkezési helye szerint lehet:
▪ Örökletes (csírasejtes) génmásulás* (germline [hereditary] mutation) a csírasejtekben lévő géneltérés/génhiba. A pete- vagy az ondósejttel, esetleg mindkettővel öröklődik, és jelen van az utód mindegyik sejtjében.
A génhiba az anyai vagy apai testi kromoszómákkal öröklődik: az érintett szülőből véletlenszerűen adódik tovább az utódba a kóros vagy az ép gén, vagyis 50% valószínűsége van annak, hogy valaki a kóros vagy az ép gént örökölje.
Az öröklődött kóros gén lappangó: az ép párja ellensúlyozza; arról képződik az ép fehérje, ezért a szervezetben nem okoz eltérést – „észrevehetetlen”. Megnyilvánulásához „második behatás” (second hit [Knudson-féle two-hit elv]) is szükséges; nevezetesen, hogy a sejtben a gén válzata (ép párja) elvesszen (válzatvesztés) vagy hatástalanná váljék (működésvesztés). Szemben a BRCA-hiányos szórványos daganatokkal, amelyekben az indító metilezése (a gén elnémítása) csaknem mindig előfordul, az örökletes változatoknál ez nagyon ritka, leggyakoribb a válzatvesztés.
▪ Szerzett (testi) génmásulás* (acquired [somatic] mutation) a fogamzás után keletkező génmásulás; a sejtosztódással átadódhat a leánysejtekbe. Létrejöhet környezeti hatásokra, osztódási zavarként stb.
■ A másult gének száma szerint lehet:
▪ Egygénes másulás; egyetlen gén másulásából adódó elváltozás, betegséghajlam, betegség (egygénes betegség).
▪ Többgénes másulás; több gén másulásából adódó elváltozás, betegséghajlam, betegség (többgénes betegség). A rosszindulatú daganatok mind ilyenek.
▪ Túlmásulás (hypermutation), olyan sokgénes másulás, amelyben a másulások száma 11–100 megabázisonként. Ráksejtekben fordul elő.
▪ Halmozott másulás (ultramutation), olyan sokgénes másulás, amelyben a másulások száma >100 megabázisonként. Ilyenek például a POLE-hibás sejtek; általában a HR-hiányos ráksejt.
▪ Másulásteher (tumor mutational burden, TMB) a daganatsejtekben előforduló DNS-másulások teljes száma. (→másulásteher)
■ Ismeretlen jelentőségű génváltozás* (variant of unknown significance; VUS) a törzsgéntől való olyan eltérés, amelynek jelentősége még nem tisztázott.