platina platinum átmenetifém, rendszáma 78, molekulatömege 195,09, vegyjele Pt. A platinavegyületeknek nincs biológiai hatásuk, de a Pt²⁺ és Pt⁴⁺ egyes származékai DNS-t károsítók: a guaninhoz kötődve keresztkötéseket hoznak létre. Ha a sejt nem tudja kijavítani, elpusztul. Az orvosi gyakorlatban bizonyos platinaszármazékokat a rosszindulatú daganatok pusztítására használunk. Kétféle, a ciszplatin és a karboplatin létezik a gyakorlatban.

▪ Ciszplatin (cisz-dikloro-diammin-platina) visszérbe adandó, számos daganat (elsősorban petefészekrák, hererák, faj-nyaki rákok) pusztítására alkalmazott szer. 90%-ban fehérjékhez kötődik, a vesékben választódik ki, a sejtekbe szivárogva jut és károsítja a DNS-t. Szokásos adagja 50–100 mg/m²; általában 3 hetente, de heti kezelésként is adható, akkor 60 mg/m² adagban. A kezelés előtt bőséges folyadékfogyasztás szükséges a kiválasztás elősegítésére; különben halmozódik a vesében. Mellékhatások (hányinger, hányás, fémes íz a szájban stb.) előfordulnak; a legjelentősebb a vesekárosodás, amely bőséges folyadékbevitellel kivédhető. Ritkán idegkárosodás.

▪ Karboplatin (C₆H₁₂N₂O₄Pt ) a ciszplatin korszerűbb változta, nagyjából hasonló hatáserősségű, de kevesebb és enyhébb mellékhatással jár. A leggyakoribbak a vérlemezkehiány, környéki idegbántalom, vesekárosodás; nagy mennyiségnél elektrolitzavar. Mennyiségét görbe alatti területtel adjuk meg (Calvert-képlet); szokásosan AUC 5 az adagja, amelyeket háromhetenként adunk valamilyen együttes, leginkább karboplatin–paklitaxel formájában.