adiponektin adiponectin (egyéb elnevezések: ACRP30, AdipoQ, apM1, GBP28) alapvetően a zsírsejtekben, csekély mértékben a csontvelőben, csontsejtekben (osteoblasts), a szívizomsejtekben, a magzati szövetekben és a monocitákban is képződő peptidhormon, adipokin. Gátolja a gyulladáskeltő citokineket (TNFα), és serkenti a gyulladásgátlókat (IL10), vagyis gyulladásgátló, csökkenti a vércukorszintet; így szorítja vissza a kövérséggel és a cukorbetegséggel összefüggő elváltozásokat. Fékezi továbbá a daganatok növekedését az érképződés hátráltatásával, akadályozza az érelmeszesedést, védi a szívsejteket. Emberben az ADIPOQ gén kódolja, amely a 3-as kromoszómán van (3q27). Az adiponektin a szérumban 3–30 mg/ml mennyiségben van jelen; ez jóval meghaladja más hormonok és citokinek szérumban lévő szokásos mennyiségét. Nőkben több van belőle, mint a férfiakban.
Az adiponektin 30 kDa tömegű, N-végi jelmintázatból, egy nagyon változatos szakaszból, kollagén gomolyból és a C-végi (C1q-szerűen gömbalakú) gomolyból tevődik össze. A keringésbe kerülése előtt többszöröződik, háromféle testvérmása keletkezik: a kistömegű (hármas; low molecular weight), a közepes tömegű (hatos; middle molecular weight) és a nagytömegű (sokas; high molecular weight) testvérmás – az utóbbi a leghatékonyabb.
Jelfogója az adipoR1, amely izomsejtekben, szívizomsejtekben és az érhámsejtekben fejeződik ki bőven, valamint az adipoR2, amely leginkább a májsejtekben keletkezik. Jelfogója még a T-kadherin; ez főleg az erek izomsejtjeinek és a szív érhámsejtjeinek felszínén jelenik meg.
Az adiponektin és az adipoR génben előforduló egybázisú sokalakúság egyes változatai befolyásolják az adiponektin tevékenységét és szérumszintjét. Az adiponektin szérumszintjének csökkenése szorosan összefügg a kövérséggel, a cukorbetegséggel, az inzulin-érzéketlenséggel és a koszorúér meszesedésével. Alacsony adiponektinszint inzulin-érzéketlenségre utal; a csökkenés mértéke arányos az inzulinszint emelkedésével és az inzulin-érzéketlenség súlyosságával. Az adiponektin szérumszintjének mérését elterjedten alkalmazzák az inzulin-érzéketlenség felismerésére; viszonya fordított az inzulinszinttel. Még kifejezettebb az összefüggés az inzulin-érzéketlenség és a leptin/adiponektin (L/A) hányados között; ez ugyanolyan biztonsággal alkalmazható az inzulin-érzéketlenség kórismézésére – vagy még érzékenyebb is –, mint a szokványos módszerek.