antigénerősség az antigén fajlagos kötődésének és immunválaszt kiváltó képességének a mértéke. Erős antigének nevezzük a B- és T-sejtek által is felismerhető antigéneket. Az antigének erőssége függ:

• Az antigén anyagától, vegyi összetételétől. A fehérjék a legerősebb antigének (főleg szerkezeti merevségük miatt), a szénhidrátok gyengébbek (szerkezetük ismétlődő egységekből áll; ezért könnyen változik), a lipidek nagyon gyenge antigén hatásúak (térszerkezetük nem rögzült). A DNS-, RNS-részek közül általában a nagyobb molekulatömegű és a kevéssé metilezett az erősebb antigén hatású, a kisebb tömegűek és a metilezett formák jóval kevésbé.

• Az antigén vegyi és fizikai (tér-) szerkezetétől, a szerkezet állandósultságától (rögzült szerkezetek erősebb antigén hatásúak).

• Az antigén nagyságától. A <2000 Da tömegű molekuláknak kicsi az antigén hatásuk, kivételek, pl. gyógyszermolekulák azonban vannak.A nagy molekulák viszont erős antigének, mert kevéssé oldódók, és a falósejtek könnyebben feldolgozzák.

• Az antigének lebonthatóságától (az antigén-bemutató sejtek csak a lebontható antigénekből képezhetnek kis peptideket).

• Az antigének biológiai eredetétől (saját, egyedmás*, idegen [auto-, allo-, xeno-] antigének).