fehérje-kináz-A protein-kináz-A, PKA (más néven: cAMP-függő kináz [cAMP-dependent protein kinase]) cAMP-t kötő enzim, négyegységes fehérje: két sarkalló- (Kat₂ [dimer]) és kötőegységből (R₂) épül fel. A két kötőegység kapcsolódik egymással, és mindegyik köt egy kisebb sarkallóegységet. A sarkallóegységben ATP-t kötő, foszforilező és a kötőegységgel társuló gomoly van. A kötőegységben két, cAMP-t kapcsoló gomoly, valamint egymáshoz társuló és a sarkallóegységhez fűződő gomoly van, amelyben szabályozó rész is elkülönül, ez irányítja a sarkallóegységet. Tevékenységét a sejt sAMP-töménysége szabályozza. Ha a sejtben a cAMP-szint emelkedik, a kötőegységek megkötnek cAMP-t, a sarkallóegységek elválnak, és sejtplazmában vagy a magba vándorolva foszforilezik a célfehérjéket mindaddig, amíg nem csökken a sejt cAMP-szintje. Ennek következtében ugyanis a cAMP elválik a sarkallóegységtől, és az enzim két-két egysége újra egyesül. Megkülönböztetünk 1-es és 2-es formájú fehérje-kináz-A-t (PKA1, PKA2), az előbbi a sejtplazmában, az utóbbi sejthártyákhoz kapcsolódva van.

A PKA sokszor társul AKAP (A kinase anchoring protein) fehérjével, amely állványfehérje, köt egyesleg fehérjéket, pl. a sejtváz, a sejtközpont fehérjéit. A PKA-t csatolva lehetővé teszi ezek foszforilezését. A PKA társulhat még PKA-gátlókkal (protein kinase inhibitors), amelyek álcélfehérjék, kötik a sarkallóegységeket.

A PKA széles hatású fehérje-kináz, foszforilez:

▪ sokféle enzimet (jellegzetes példa: a PKA foszforilezi a foszforiláz-kinázt, ez pedig a glikogén-foszforilázt, amely a glikogén lebontásához vezet);

▪ ioncsatornákat, pl. a kalcium ioncsatornát a szívizomsejtekben;

▪ hisztonokat;

▪ átírásfehérjéket.

Ennek megfelelően nagyon sokféle sejtfolyamatban vesz részt.