fehérjeszerkezet-kialakulás A fehérjék szerkezeti formáinak kialakulása az egyenes polipeptidfonal tekeredésével jön létre; a tekeredés ugyanis az aminosavak elmozdulásával, közeledésével jár, aminek következtében kapcsolódnak egymással, hidrogénhidakkal; hajtékolódnak*. A folyamat szakaszos: először a polipeptidnek csak egyik szakaszán alakul ki másodlagos szerkezet (köztes állapot A), majd ez kapcsolódik a polipeptid újabb szakaszával, formálva újabb szerkezeti változását (köztes állapot B) és így tovább. A polipeptid egyes szakaszai tehát együttműködnek, az egyik változása váltja ki a következőét – ezt nevezi a nemzetközi irodalom cooperative nature-nek.

A polipeptid fonal fenntartása energiaigényes, a tekeredéssel mind kisebb energiával megtartható köztes szerkezetek jönnek létre, amíg kialakul a fehérjék harmadlagos, a legkevesebb energiát követelő, biztonságos szerkezete – a fehérjéknek ez a természetes (natív) állapota.

Ahogy egyre több és több fehérje szerkezete tisztázódik, úgy válik bizonyossá, hogy a természet ugyanazokat a mintázatokat ismételte a legkülönbözőbb fehérjékben, függetlenül a tevékenységüktől. Oka könnyen érthető: jóval kevesebb genetikai irányítás és felépítési folyamat szükséges, mint ha mindegyik fehérje teljesen eltérő szerkezetű lenne. Úgymond: ez a „leggazdaságosabb módszer”. Ugyanez az elv fedezhető fel a gomolyok kialakulásában: egy-egy gomoly kialakulását újabbak követték ugyanabban a fehérjében, ezzel bővült a fehérje működése, így, és nem különállóan keletkeztek az új fehérjék. Ebből következik, és bizonyítékok is vannak, hogy bizonyos fehérjék egy-egy „őstől” származnak, családot képeznek, jóllehet a működésük messzemenően eltérő is lehet.