immunellenőrző* immune checkpoint többféle immunsejt felszínén lévő szabályozó jelfogó (társjelfogó), amely az immunsejtnek a célsejt antigénjéhez kapcsolódását követően gátolja vagy serkenti az immunsejt működését.

Másként: az immunsejt és a célsejt közötti tapadó jelátadás*: az immunsejt szabályozó jelfogója kötődik a célsejt felszínén kifejeződő jelátadóval. Pl. a daganatbeszűrő T-sejt felismeri a ráksejt valamelyik antigénjét, és a fő jelfogójával (TCR) kötődik hozzá. Ez lehetővé teszi, hogy a ráksejt felszínén kifejeződő PDL1 fehérje (jelátadó) és a T-sejt PD1 jelfogója (szabályozó jelfogó, társjelfogó) kapcsolódjék. A PD1–PDL1 kapcsolódás gátolja a T-sejt működését.

Az immunellenőrzők alapfeladata a saját antigénekkel szembeni és a túlzott immunválasz kivédése. Az immunrendszerünk meglehetősen lendületes: az immunsejtek az antigén hatására gyorsan burjánoznak, és támadják az idegen antigént (sejtet, mikrobát). Lényeges, hogy az idegen antigén elpusztításával (az immunválasz végeztével), a vonatkozó immunsejtek szaporodása, tevékenysége azonnal megszűnjék. Vagyis az immunválasz keletkezése és megszűnése egyensúlyban legyen. Az immunellenőrzők ebben szabályoznak. Ha felbomlik az egyensúly, a támadó immunsejtek a saját antigének felé fordulnak, pusztítják a saját sejteket.

immunellenőrző-gátlók* az immunsejtek szabályozó jelfogóit féken tartó molekulák, szokásosan ellenanyagok, amelyek a szabályozó jelfogóhoz kötődve megakadályozzák a jelfogó és a jelátadó kötődését. Például: a ráksejtek a T-sejtek pusztító hatását a PD1, PLD1 fehérjék kapcsolódásával védik ki. A PD1-gátló adásával ezt akadályozzuk meg; a T-sejt nem fékeződik, és elpusztíthatja a ráksejtet.