inger az élő szervezetet érő, külső vagy belső hatás, amely a sejtekben valamilyen választ vált ki, az ingerlékeny szövetekben ingerületi állapotot hoz létre. Pl. valamilyen molekula hatására az idegsejtben áramingerület keletkezik, amely végigmegy a sejten. Az inger lehet érintkezési (tapintás, nyomás stb.), vegyi, elektromos, hő-, fény-, hanginger.
Az elmetanban az inger az észrevevés tárgya.
ingerelhetőség az ingerrel kiváltható hatás. Lehet szabályos, csökkent, fokozott.
ingerérzékelés az inger felfogása az érzékszervekkel; rendszerint az agyba vezetődik, és tudatos vagy ösztönös választ vált ki.
ingerérzékelés-hiány (anesztézia) idegsérülés, agyi károsodás következménye, de létrehozható gyógyszerekkel is, pl. műtéti beavatkozásokban
ingerküszöb az ingernek az a legkisebb erőssége, amely már sejtválaszt vált ki.
ingerlékenység általános értelemben a sejtek élettani tulajdonsága; az a képessége, hogy környezeti hatásra valamilyen választ hoz létre, felfogja az ingert.
Elmetani értelemben az ingerekhez és a helyzethez képest aránytalan érzelmi válaszra való készség. Fokozott ingerelhetőség.