jelfogókifejeződés a jelfogóként működő fehérjék képződése. A jelfogók legtöbbször nem állandóan jelenlévő fehérjék, folyamatosan képződnek és bomlanak a sejtek igénye szerint, egyensúlyi állapotot fenntartva.
A jelfogók kifejeződésének eltérései betegséghez vezetnek. Pl.: Fokozott kifejeződés (jelfogótöbblet*) gyakori jelenség a rákoknál, például emlőráknál a HER2 hatványozott megjelenése a sejtek felszínén a kódoló gén többszörözött átíródása miatt. A jelfogó gátlása okozza pl. a súlyos izomsorvadást (myasthenia gravis). Ekkor a nikotinérzékeny acetilkolin jelfogókhoz autoimmun ellenanyagok kötődnek, ezért a jelvivő acetilkolin nem kapcsolódik hozzájuk, és megszakad vagy lényegesen meggyengül az ideg–izom ingerület átvitele; az izom nem húzódik össze. Az immunrendszer visszaszorításával vagy az acetilkolint bontó kolin-észteráz fékezésével javíthatunk a helyzeten. Az utóbbinál fokozódik az acetilkolin töménysége az illesztékben (synapsis), és több kötődhet a jelfogóhoz.