kinezin kinesin motoros fehérje, molekulákat szállít a sejtben. ATP-t bontó, ~100 nm hosszúságú kináz (ATPáz); a keletkezett energiát hasznosítja a molekulák mozgatásában.

Kettős fehérje: két azonos, összefonódott nehéz láncból (nyél) képződik; mindegyikhez egy-egy könnyű lánc kapcsolódik. A nehéz lánc N-vége a gomolyszerű fej, amely rövid, elmozduló nyakkal (flexible neck linker) kötődik a nyélhez. A C-végen van a farok, ez kapcsolódik a szállítandó molekulával. A fejben van a mikrocsövecskét és az ATP-t kötő hely. Az ATP kötése, átalakítása ADP-vé és az ADP elbocsátása megváltoztatja a fej térszerkezetét és a nyaknak a fejhez viszonyított állását – ennek a következménye az elmozdulás. A fej és a nyak a motoregység.

A kinezin lépésenként – egy-egy tubulint átlépve – halad a mikrocsövecske N- (+) vége felé, mindig csak ebben az irányban. A lépésenkénti távolság 8 nm (tubulinméret), a sebesség mikrométeres nagyságrendű.

A kinezin a farokrésszel tapad a szállítandó molekulához, a fej pedig mikrocsövecskéhez a mikrocsövecskét kötő résszel. A fej ATP-t köt – így tapad a tubulinhoz –, miközben megváltozik a térszerkezet, és a nyak előre hajlik, továbbítva a molekulát. Most a másik fej tapad, keresztezve az előzőt, és hasonlóan továbbít, majd megint az előző fej stb. Minden lépéshez egy-egy ATP-molekula szükséges, amelyet lebont az ATP egységrész: vízelvonással ADP keletkezik. Az ADP-t tartalmazó kinezin tapadása a tubulinhoz meggyengül. (Az ábrákat Balla Éva készítette.)