plazmalogén plasmalogen a glikofoszfolipidek egyik fajtája, vinil-éter kötést tartalmaz. A plazmalogének a sejt glikofoszfolipidjeinek egyik sajátos családját alkotják, a sejt hártyáinak alapvető összetevői. A képződés a peroxibontacsban kezdődik az alapállományában lévő DHAP (dihidroaceton-foszfát) acil-DHAP-pá, majd alkil-DHAP-pá alakításával. Az előbbit a GNPAT (gliceronfoszfát O-acetiltranszferáz), a másodikat az AGPS (alkilgliceron-foszfát-szintáz) sarkallja. Az AGPS az acil-DHAP zsírsavait hosszúláncú zsíralkoholra cseréli, amelyet a FAR1 (fatty acyl-CoA reductase 1) hoz létre az acil-KoA-ból. Az alkil-DHAP-ból alkil-G3P (alkil-glicerol-3–foszfát) keletkezik az ADHAPR (acil/alkil-DHAP reduktáz) közreműködésével. Ez az enzim a peroxibontacsban és a plazmahálózatban is megtalálható. Az alkil-G3P a plazmahálózatba szállítódik, ott keletkezik belőle plazmalogén. A folyamat fő szabályozója a FAR1, amely érzékeli a plazmalogén mennyiségét a sejthártyában: magas plazmalogén-szint hatására a FAR1 lebomlik, így lecsökken a plazmalogén-termelés.

A plazmalogén befolyásolja a koleszterin képződését: akár csökkenten, akár fokozottan keletkezik, a koleszterin kevésbé képződik. A plazmalogénképzés zavara összefügg agyi betegségekkel: csökkent a plazmalogén mennyisége az Alzheimer-kórban, a Parkinson-kórban és a tudathasadásban szenvedő betegek agysejtjeiben. Szerepe van még a peroxibontacs-kórképek kialakulásában is. (→peroxibontacs),