rendszerenergia* enthalpy (entalpia) hőtani fogalom: az állandó nyomáson végbemenő folyamatok állapotfüggvénye, a rendszer teljes energiája (hője), amely a belső energia és a nyomás összegének a térfogattal való szorzásával kifejezhető mennyiség. Vagyis a belső energia, valamint a nyomás és a térfogat által létrehozott energia (hő, munka) együttese. Csak a rendszer kezdeti és végállapotától függ, érdektelen a rendszer változásának útvonala.

Jele: H, egyenlő: belső energia (U) + nyomás (p) szorozva a térfogattal (V) = U + p × V. Származtatott mennyiség, közvetlenül tehát nem mérhető. Mértékegysége a joule (J), egyezik a hő egységével.

A fizikai/vegyi folyamatokat a rendszerenergia változása a jellemzi. Jele: DH, egyenlő H₂−H₁ (H₂ a rendszer végső állapotának összes energiája, a H₁ a kezdeti állapotáé). Egyenlettel kifejezve: DH = DU + D(p × V).

Ha a nyomás állandó (isobaric process), a DH = DU + (p × DV). Feltételezve, hogy a külső és a belső nyomás azonos, Q_p = DU + (p × DV), amelyben a Q a hő, a Q_p az azonos nyomáson végbemenő hőenergia-átadás. Ebből következik, hogy Q_p = DH. Ez azt jelenti, hogy a rendszerenergia növekedése állandó nyomáson egyenlő a rendszer által felvett hővel.

Megállapodás szerint, ha a rendszer belső energiája növekszik, a DU >0, ha csökken, a DU <0.