SR fehérjék ( se rine and arginine-rich proteins, SR); jelenlegi nevük: SRSF-ek ( se rine/arginine splicing factors) RNS-kötő fehérjecsalád. ~200–600 aminosav hosszúságúak. Jellemzőik:

- a fehérje–fehérje kapcsolatokat létrehozó, C-végi RS gomoly a jellegzetes hosszú szerin és arginin aminosav ismétletekkel (Sm mintázat);

- valamint az N-végi RNS-t felismerő RRM gomoly (RNA recognition motif), amely sajátos mintázatával kötődik az RNS-hez, az ESE-hez (exonic splicing enhancer) és ISE-hez (intronic splicing enhancer), és toboroz a kivágáshoz szükséges egyéb fehérjéket.

Ez a két gomoly teszi lehetővé, hogy viszonyt létesítsenek az RNS és más molekula (fehérje) között. Az SR fehérjékben még kétféle, az RRMH (RRM homology) és Zn (cinkkötő) gomoly is előfordul. Az SR fehérjék zömében a sejtmagban vannak, de átjutnak a maghártyán a sejtplazmába is.

Tevékenységük sokrétű, alapvetően a közteskivágás szabályozói: a vagylagos közteskivágásban azonnal az elő-mRNS-hez fűződnek: szabályozzák a kivágást a vágáshely kijelölésével, hidat képeznek a kapcsolódó helyek között, kötődnek kivágásfokozó bázissorokhoz (splicing enhancer) is. Továbbá segítik az mRNS átjutását a maghártyán – az SR fehérjék folyamatosan ki-bejárnak a maghártyán –, valamint az mRNS átfordítását és lebontását is. Az azonnali kapcsolódás akadályozza meg az elő-mRNS-nek a kódoló DNS-hez való kapcsolódását (genetikai egyensúly biztosítása).