sugártervezés radiation treatment planning a kezelendő elváltozás (céltérfogat) és a környező ép szövetek (sugárhatási terület) pontos kijelölése, a besugárzási terület megállapítása, a besugárzási területre adandó sugár mennyiségének, adagolási formájának és területi elosztásának a meghatározása. Célja: a céltérfogat kapja meg az elpusztításához szükséges sugármennyiséget, az ép környezete pedig a lehető legkevesebbet. Sugárkezelő orvosok és fizikusok végzik

■ Hagyományos tervezés (forward planning). Két formája van:

• Hagyományos mezős tervezés (conventional planning). Képalkotó, általában CT-vizsgálattal pontosítjuk a céltérfogatot, és háromirányú tervezési módszerekkel (three-dimensional planning techniques) határozzuk meg a besugárzási mezőt, amely általában valamely csontszerkezethez kötött, és téglalap alakú. A módszer gyors és egyszerű.

• Térfogatformált tervezés* (conformal radiation planning) CT-felvételekkel pontosított, a céltérfogat alakjára formált, számítógépes háromirányú tervezés. Az egynemű külső besugárzást sugárirányítókkal, sugárelnyelőkkel (collimators) és/vagy kitakarásokkal alakítjuk a céltérfogatnak megfelelően. Szemben a hagyományos téglalap alakú mezős besugárzással, a céltérfogat alakjára tervezzük a besugárzást.

■ Fordított tervezés (inverse planning) meghatározzuk, hogy céltérfogat(ok) mennyi sugarat kapjon, és mennyi az a legtöbb sugárhatás, amely a környezetét érheti (mennyiség-előírás) – ennek alapján formáljuk a sugárnyalábok irányát és mennyiségét. Nem egyenletes ionizált sugárzást alkalmazzunk, beamletek szerinti módosításokkal. Pl., ha valamely pontra jutó sugármennyiség több a tervezettnél, a sugár erősségét egy vagy két beamlettel csökkentjük. (→beamlet)