súrlódás, súrlódási erő friction, friction force. A súrlódás két test érintkező felületének kölcsönhatása. Oka a felületek érdessége és a felület atomjainak egymásra ható vonzása. Súrlódás az álló felületek között is van, ezt nevezzük helyzeti súrlódásnak (static friction).
A súrlódási erő a súrlódást létrehozó erő, vagyis az az erő, amelyet a felszín fejt ki a rajta elmozduló testre a mozgás akadályozására. Mindig az elmozdulás ellen hat, az elmozdulással párhuzamos, de ellentétes irányú. A testre ható erő hatására jön létre, tehát válaszerő*, önmagában nincs; az érintkező felületek atomjainak kölcsönhatásából keletkezik, és arányos az érintkező felületek érdességével: minél durvább a felület, annál nagyobb. Minél simább a felszín, annál kisebb a súrlódás, de a „tökéletesen” sima felület is kifejt súrlódási erőt. Függ még a felületek összenyomásától; minél nagyobb a nyomóerő (Fny), annál nagyobb a súrlódás. A súrlódási erő független a test alakjától, felületétől és sebességétől. A súrlódási erő jele: Fs (F erő, s súrlódás) = a nyomóerő és a súrlódási együttható (μ) szorzatával: Fny × μ = N × μ. (N newton).
A súrlódási erőnek két formája a helyzeti (static friction, s) és a mozgási (kinetic friction, k) súrlódási erő. Az előbbi a mozgás elindulását gátló erő; tapadási erőnek nevezzük, jele: Fs(t) (s a súrlódásra, t a tapadásra utal). Az utóbbi a mozgásba jött tárgy súrlódása, amelynek két formája van: a csúszási súrlódási erő (Fs(cs)) és a gördülési súrlódás (Fs(g)). A mozgási súrlódási erő mindig kisebb, mint a tapadási súrlódási erő. Ha a testre ható húzóerő (Fh – húzóhatás) nagyobb, mint a tapadási erő, a tárgy elmozdul (Fh>Fs(t)).
▪ A tapadási súrlódási erő, az Fs(t) = Fny × μt (μt a tapadási súrlódási együttható). Értéke a test elmozdulásának pillanatában a legnagyobb (Fs(t)max). A test elmozdításához ennél nagyobb erő szükséges.
▪ A csúszási súrlódási erő, az Fs(cs) = Fny × μcs (μcs a csúszási súrlódási együttható).
▪ A gördülési súrlódási erő, az Fs(g) = Fny × μg (μg a gördülési súrlódási együttható).