végrészkettőződés a végrész kétszálú DNS-ében a szokványosan zajlik. Nehézséget a túlnyúlás másolása okoz. Ezt a jelenséget a nemzetközi irodalom end-replication problemnek nevezi (végmásolási nehézség*).

A másolás a végrész alatti szakaszból indul, a kettőződési villa a vége felé halad. A guanin ismétletekből alakuló másodlagos szerkezetek (G-négyes, R-hurok) és hibák (8oxoG) állják útját a villának. Ezeket különböző, a védlettel, DNS-sel, RNS-sel kölcsönhatásba lépő fehérjék átmenetileg eltávolítják.

Pl. a G-négyeseket a BLM és a RTEL1 fehérje (helikáz) felbontja, a DNS eredeti formájúvá válik. Ha nem tekerednek ki, zavarhatják a DNS másolódását, a kettőződési villa bizonytalanná válhat, avagy átugorja a G-négyest, és DNS-törések keletkezhetnek; ezek a következő osztódásokkor a kromoszómák szerkezeti változásához vezethetnek. Az R-hurkokat többnyire a végrész-RNS-hez kötődő fehérjék igazítják ki, mint az RNáz-H enzim, amely kapcsolódik hozzá és lebontja, vagy a NONO és az SPFQ fehérjék, amelyek gátolják, de számos más megoldás is előfordul. A bázishibák, mint az 8-oxoG-k, kivágódnak. A T-hurok felszakításában az RTEL1 fehérjének van döntő szerepe.

Az kettőződési nehézségek helyén a DNS törékennyé válhat, parányi rések keletkezhetnek, amelyek hasonlók a metafázis kromoszómák DAPI-negatív réseihez (common fragile site, CFS, magyarul: szokásos törékeny helyek*).

Ha a kettőződési villa összeesik, túlnyúló végződésű kétszálas DNS-törés keletkezik, amely nem javítható ki sem a végegyesítéssel, sem a rokonmás átrendezéssel, mivel ezek a kettős törtvéget ismerik fel. A bázisok egy része nem íródik át, ezek elvesznek, a végrész gyorsan rövidül. Javítás legfeljebb a törési kettőződéssel mehet végbe.