hashártya peritoneum az emberi test legnagyobb és legsokrétűbb savós hártyája, összetett működése miatt ma már különálló szervként kezeljük. A hasüreg felszínét és a szerveket borító lemeze van, a fali és a zsigeri hashártyalemez, köztük van a hashártyaüreg. A hasüregi szervek többségét hashártya borítja, mely a fali hashártyával együtt bonyolult üregrendszert képez. Ezekben vándorolnak és tapadnak meg a hasüregi ráksejtek; előszeretettel a hashártyatasakokban, a kismedencében, valamint a folyadék felszívódási felületein, például a rekesz alatti területeken. Ezekre a részekre különös figyelmet kell szentelni a műtétnél.

A hashártya szövettanilag lényegében három részre osztható: az egyrétegű savóshám* (mesothelialis sejtsor), alatt az alaphártya található, melyet az alapszövet (submesothelium) követ. Ebben a rétegben találhatók a hajszálerek, a sejten kívüli állomány elemei, a nyirokerek és az itt lejátszódó fontos immunfolyamatokban részt vevő nagyfaló, hízó- és kötőszöveti sejtek is. A savóshámnak is fontos szerepe van a hashártyai környezet állandóságának fenntartásában a hashártyafolyadék termelésével. Egyes sejteken parányi bolyhok is találhatók; ezek nemcsak a felszínt növelik, hanem a folyadék keringését is elősegítik.

Tehát a hashártya első fő szerepe a hashártyai folyadék továbbításának, keringésének biztosítása. A termelt folyadék elősegíti a szervek súrlódásmentes elmozdulását is. A leírt képletek sajátos tulajdonságaikkal alkotnak elsődleges védelmi vonalat a fertőzések és a daganatok ellen. Nem elhanyagolható feladat a növekedési faktorok termelése sem, amelyeknek a sérülést követő gyors helyreállító folyamatokban van szerepük; daganatos környezetben viszont kiváló lehetőséget teremtenek a ráksejtek terjedésére.