vércukor blood sugar (glucose) a vérben oldott glükóz. A vérben mindig van glükóz; élettani mennyisége szokásosan 3,5–6 mmol/l. Az értékek laboratóriumonként eltérhetnek, mindenkor az adott laboratórium alapértékéhez viszonyítjuk őket. Például: ha valamely laboratóriumban az alapérték 3,5–5,5 mmol/l, az 5,8-as érték már kissé emelkedettnek számit. Használatos a mg/dl mértékegység is (6,1 mmol/l = 110 mg/dl).

■ Emelkedett vércukorszint (hyperglycaemia) 6,1–7 mmol/l éhomi vércukorszínt, a 120 perces cukorterhelési érték pedig 7,8–11 mmol/l.

Az American Diabetes Association (ADA) köztes csoportnak nevezi, megkülönböztetve:

• éhomi vércukorfelesleg* impaired fasting glucose (IFG): 6–6,9 mmol/l,

• inzulin-ellenállás impaired glucose tolerance (IGT) a 120 perces cukorterhelési érték: 7,8–11 mmol/l.

Az emelkedett vércukorszínt inzulin-ellenállás, előcukorbaj (prediabetes) gyanúját kelti, és hajlamosít cukorbaj kialakulására, valamint szív-érrendszeri zavarokra.

■ Vércukortöbblet a cukorbetegség jellemzője, ≥11,1 mmol/l vércukorszint. Előfordulhat cukorbetegség nélkül is, például. súlyos fertőzés, koszorúér-elzáródás, agyvérzés esetén. Súlyos állapot. Ha tartósan fennáll, vagy túl magas, érkárosodást okoz, többek között látási, idegrendszeri és veseműködési zavarok keletkezhetnek. Kialakulhat életveszélyes állapot is, mint diabetic ketoacidosis (DKA), hyperosmolar hyperglycaemic state (HHS).