mezotelin (MSLN) mesothelin daganat-társult antigén (fehérje), számos rosszindulatú daganat felszínén túlzottan kifejeződik. Élettani körülmények között a csak a mezotel sejtek (mesothelial cells) felszínén jelenik meg.

A mezotelint a mezotelin gén kódolja. Először a 71 kDa tömegű, a GPI-kapcsolt hártyafehérje (GPI-anchored membrane glycoprotein; GPI = glikozil-foszfatidil-inozitol), amely kettéválik, és az ARG295 (megakaryocyte potentiating factor, MPF, amely oldódó N-végi fehérje) és a mezotelin jön létre.

A mezotelin tevékenysége emberben nem ismert. A a mezotelioma felszínén fedezték fel, innen kapta a nevét, majd a petefészekrákokon figyelték meg. Kiderült, hogy más rosszindulatú daganatok felszínén is jelentősen kifejezőik; ezek a daganatok nagyon erőszakosan burjánoznak, áttéteket adnak, rövid a túlélési idő.

A mezotelin a CA125 jelfogójával sejtösszetapadásokat hoz létre.

Miután a mezotelin az ép sejteken nem fejeződik ki, a mezotelium sejtjein is alig, több daganaton viszont bőven, jól használható molekulacélzó kezelésre. Többféle klinikai vizsgálat is folyamatban van:

▪ Mezotelin ellenanyagot vagy részét (scFv FAb) összekapcsolnak valamilyen végrehajtó molekulával (gátló/mérgező anyaggal); ezt beadva kötődik a daganatsejtekkel, és pusztítja őket.

▪ Amatuximabot (egykötődésű ellenanyagot) kapcsolnak a sejt mezotelinjéhez, és azok gátolják az osztódását.

▪ HPN536 olyan háromgomolyos fehérje, amely egyik gomolyával a sejtfelszíni mezotelienhez kötődik, a másikkal a T-sejteket kötve a daganatsejtekhez toborozza őket. A T-sejtek feloldják a daganatsejteket. A harmadik gomoly albumint köt, ez meghosszabbítja a szervezetben maradását.