állapotjellemző, állapotfüggvény state function, point function (az állapotjellemzőt állapotjelzőnek, állapothatározónak mondják, de az állapotjellemző elnevezés pontosabban fejezi ki a fogalmat) az anyagnak/rendszernek olyan mérhető mutatója, amellyel meghatározható a rendszer sajátossága, és csak az anyag/rendszer kezdeti és végállapotától függ. Független a rendszer átmeneti útvonalától, vagyis attól, hogy a rendszer miként jutott a végállapotába.

Vannak egyszerű állapotjellemzők, mint a hőmérséklet (T), a nyomás (p), a térfogat (V), az anyag mennyisége (n), a tömeg (m). Ezek között megkülönböztetünk:

▪ Kiegyenlítődő állapotjellemzőt (intenzív állapotjelző), amely független a rendszertől (kiegyenlítődő mennyiség). Ilyen a nyomás és a hőmérséklet. Például ha kétféle hőmérsékletű és/vagy kétféle nyomású folyadékot elegyítünk, azok hőmérséklete és nyomása is kiegyenlítődik; független a folyadék mennyiségétől.

▪ Összeadódó állapotjellemzőt (extenzív állapotjelző), amely függ a rendszertől (összeadódó mennyiség), például térfogat: ha egy edényben lévő folyadékhoz öntünk még folyadékot, nagyobb lesz a térfogata; annyival, amennyit adunk hozzá.

Vannak az egyszerű állapotjellemzőkből számítással levezethető függvények, mint a rendezetlenség (S), a belső energia (U), az energiatartalom (H), a szabad energiatartalom (G). Megkülönböztetésül ezeket állapotfüggvényeknek nevezzük. A rendszer egyensúlyi állapotát írják le.

Például belső energia csakis a rendszer pillanatnyi nyomásától, hőmérsékletétől, összetevőitől és anyagtömegétől függ. Ekként valamely 25 °C-os, 100 kP nyomású, 1 mol NaCl-t és 50 mol vizet tartalmazó oldat belső energiája azonos bármely más azonos oldat belső energiájával, függetlenül attól, hogy a NaCl-t vízben oldottuk, sósavval elegyítettük vagy valamilyen más módon hoztuk létre.

Bármely állapotjellemző megváltozása együtt jár legalább egy másik állapotjellemző megváltozásával. (→vegyfolyamat-állapot)