átalakuló hám metaplastic epithelium a hengerhámból laphámmá alakuló hám; a hengerhám alatt lévő, illetőleg ott megjelenő tartaléksejtekből képződik. Az ábrán, a felszínen az egysoros mirigyhám sejtek láthatók. Alattuk, jelzésekre, itt-ott tartaléksejtek jelennek meg; nyilakkal jelölve. A tartaléksejtek tevékenysége, keletkezése ma is vitatott. Annyit tudunk, hogy a Müller-hámból keletkeznek a terhességi idő közepén (midgestational age), és hogy szerepük van a mirigyhám sérüléseinek helyreállításában.

A tartaléksejtek folyamatosan szaporodnak, sorokba rendeződnek, és éretlen átalakuló sejtekké válnak. Az ábrán az egysoros hengerhám már nem látható, több sorban formálódó átalakuló hám foglalja el a helyét – köztük éretlen laphámsejtek (nyilakkal jelölve). A kialakuló hámátalakulás már egyáltalán nem emlékeztet a mirigyhámra. Változások a kötőszöveti alapszövetben is létrejönnek; sejtek és erek is átrendeződnek.

A hámátalakulás a felszínen és a bemélyedésekben egyaránt és egyidejűleg, de kisebb-nagyobb eltolódásokkal zajlik. Az átalakuló hámsejtek a bemélyedéseket fokozatosan kitöltik, miközben azok a felszín felé tolódnak a kötőszövet szaporodásának következtében. A bolyhokban szaporodó átalakuló sejtek viszont lenyomják a kötőszöveti vázat az erekkel együtt. Így válik az új laphám felszíne egyenletessé, simává, és így kerülnek az erek a kialakuló laphám alá. Ugyanakkor az átalakuló sejtek fokozatosan érnek is közbenső és felszíni laphámsejtekké. Az újonnan formálódó terület tehát összetett: a teljesen érett átalakuló hám már keveredik az éretlen többrétegű laphámmal. Az ábrán szembetűnő a sokféleség. A hámátalakulás egyidejűleg több helyen történő, visszafordíthatatlan folyamat, a laphám irányába elindult hámképződés csak laphámot hozhat létre.

Előfordul, nem is ritkán, hogy a mirigyhám-bemélyedések a nyákképződés miatt nem záródnak el teljesen, és laphámmal körülvett piciny nyílások keletkeznek (nyilakkal jelölve), avagy a kivezető nyílások záródnak el, és alattuk a bemélyedést nyák tölti ki (Naboth-tüszők). A teljesen kialakult többrétegű laphám vajmi kevéssé különböztethető meg az eredeti többrétegű laphámtól, a másodlagos laphámra ezek a nyílások – ha vannak – vagy a Naboth-tüszők utalnak. A nyílások és a Naboth-tüszők tehát azt jelzik, hogy azon a területen valamikor hámátalakulás zajlott le. Az ábra jobb oldalán Naboth-tüsző látható szabad szemmel a méhszáj (hosszú nyíl) mellett. A méhnyakat egyébként szabályos laphám borítja, és hogy ez valamikor átmeneti hám volt, arról csak a másodlagos jelek (például a Naboth-tüsző) árulkodnak.

A ábra bal oldalán az átmeneti hámban a fehér nyíl éles nyílásra mutat.

átalakuló hám méhnyaktükrözési jellemzői Az átalakuló hám több fényt tükröz vissza, mint amennyit elnyel, ezért fehéres elszíneződésű, enyhén ecetsavfehér. Szokás a pelyhes (flocculent) és fehér vagy hófehér (snow white) jelzők használata is. A fehéres elszíneződés mértéke az átalakuló hám fejlődésének fokozata szerint változik, az átalakulás kezdetén a leghalványabb, néha alig észrevehető. A fehéresedés szokásosan lassan alakul ki, és rövid ideig tart; kifejezett ecetsavfehérség soha nem figyelhető meg. A kezdődő átalakulás jellegzetes pelyhes fehér ecetsavas elszíneződése a mirigyhámsejteken (nyilak).

Lugol-oldattal az átalakuló hámsejtek halványan, fakóbarnára festődnek, inkább csak barnásodnak. Ezt az elszíneződést gyakorlatilag jódnegatívként értékeljük. Gyakori a foltos hámfestődés, ennek oka az, hogy az egymás mellett lévő különböző érettségi fokot elért hám glikogéntartalma is eltér, a jódot nem egyformán veszi fel.