DNS-elemek a DNS működési egységei. Olyan DNS-szakaszok (bázissorok), amelyek valamilyen sajátos tulajdonságúak, sajátos tevékenységet végeznek. Ezek nem határolódnak el valamiféle elválasztóval: a bázissor folyamatos, a bázisok összeállása különíti el őket. Az egyes elemeknek lehetnek saját elemeik is; ezeket nem tartjuk önálló feladatú DNS-működési egységnek. Ötféle elemet különböztetünk meg. Ezek:

▪ Fehérjekódoló gének (protein coding genes), amelyek a DNS törzselemét képezik, mégis csupán a DNS 1–2%-át foglalják el. A fehérjét kódoló géneknek lényegében négy eleme van (génelemek), a képező, a köztes, az indító és a szabályozó rész. Noha a képezők (exonic sequences) és a köztesek (intronic sequences) tevékenysége lényegileg eltér, ezeket mégsem tekintjük különálló DNS-egységnek, mert egyféle tevékenység, a fehérjeképzés részei. (→génszerkezet, indító, képező, köztes)

▪ Nem kódoló RNS-t képező gének (non-coding (nc) RNA genes); azok a gének, amelyek nem az mRNS-t kódolják.

▪ Szabályozó bázissorok (regulatory elements, cis-acting regulatory elements, CREs) az átíródást irányításában résztvevő elemek; DNS-beli szabályozók. Ezek a fokozók, a csillapítók, insulators… Számukat több mint 1 millióra becsülik. (→csillapítók, fokozók ).

▪ Ismétletek (repeats), a DNS 70 %-át kitevő, egymást követően vagy szétszórva a DNS különböző részein ismétlődő bázissorok. Helyük állandó, számuk jellegzetes az egyedre (→ismétletek)

▪ Ugrálatok (transposons) a helyüket változató bázissorok. A DNS ~50%-át teszik ki. Vannak köztük egymás után ismétlődők is, ezért az ismétleteket és az ugrálatokat a nemzetközi irodalom közös nevezettel, repetitive DNA illetik. Az ismétletek és az ugrálatok alapvetően a szabályozókkal vannak kapcsolatban. (→ugrálat)

Nem önálló egységek a DNS-válaszelemek, amelyekből nagyon sokféle ismert. (→DNS-válaszelemek)