bázishármas codon a DNS-nek vagy RNS-nek egyfajta aminosavat meghatározó hármas bázissora (nukleotidsora). 64 különböző bázishármas van (43 = 64 változat); ebből 61 felel meg valamely aminosavnak, három pedig az átíródás befejezésének jelzésére szolgáló záró bázishármas. Ezek alkotják a genetikai kódot, amely az élővilág minden tagjában egyforma. Mivel jóval több bázishármas van (bázishármastöbblet), mint aminosav, egyféle aminosavat különböző bázishármasok is kódolhatnak. Kivétel a metionin és a triptofán; ezeket csak egyféle bázishármas képez: a metionint az AUG (adenin, uracil, guanin – megfelelője a DNS-en az ATG [adenin, timin guanin]), a triptofánt az UGG (uracil, guanin, guanin – megfelelője a DNS-en az TGG [timin guanin, guanin]).
A bázishármastöbblet a fajfejlődés során, évmilliók alatt alakult ki, valószínűleg összefüggésben az aminosavak fehérjékbeli előfordulásának gyakoriságával: minél gyakoribb valamely aminosav a fehérjeösszesben, annál több bázishármas képezi, pl. a leucint, amely a leggyakoribb aminosav a fehérjékben, hatféle bázishármas (TTG, TTA, CTT, CTC, CTG and CTA) kódolja. A bázishármastöbblet jelenségét a nemzetközi irodalom degeneracy of genetic code elnevezéssel illeti.
indító bázishármas start codon az mRNS első hármasa, amely mindig metionint kódol; legtöbbször AUG. A metionin a más aminosavval kezdődő fehérjékről később leszakad.
kezdő bázishármas az átíródás kezdetének az első három bázisa (nukleotidja). A polimeráz ettől olvassa a mintafelületet. Szokványosan az 5’ UTR-t követi. (→génszerkezet, olvasási keret)
záró bázishármas stop codon a DNS-nek olyan hármasa, amely megállítja az elő-mRNS keletkezését, illetve az mRNS-nek az a bázishármasa, amely megállítja az átfordítódást; vagyis a fehérjeképződést megállító hármas bázis, pontosabban nukleotid. Mivel nem kódol aminosavat, nonsense codonnak is nevezik. Háromféle ismert: UAA, UAG és UGA.