belretrovírusok* endogenous retroviruses, ERV (egyéb elnevezések: [human] endogenous retroviral elements) öröklött provírus: olyan retrovírus, amely a törzsfejlődésben, a csírasejtek fertőződése következtében épült be a DNS-be, és továbbadódik a csírasejtekkel. A visszugrálatok közé tartoznak; hosszú végismétletű visszugrálatok. (→ugrálat) Az emberi DNS 5–8%-át teszik ki. (→retrovírus)

Többségük szokásosan – bázisnémítás (metilezés, ncRNS, hisztonmódosítás) miatt – alvó állapotban van; másolódásra, átíródásra képtelen, de kóros körülmények közt (fertőzés, sejtártmány, ráksejtek) tevősödhet. Szerepük van élettani és kóros történésekben is. Pl. a végugrálatok szabályoznak géneket; ilyen az endothelin-B, pleiotrophin stb. Egyes belretrovírusok génműködés fokozói, pl. az E-család egyik tagja az amilázt kódoló gént serkenti. Mások fehérjét kódolnak, pl. ERVW1 (endogenous retrovirus group W envelope member 1) gén, amely az ébrény fejlődését meghatározó szincitin-1 fehérjét képezi. Az ENV génje kódol, a GAG és a POL gén néma. Megint mások részt vesznek fertőzések és a rákképződés elleni védekezésben. Pl. HIV1-fertőzésben a belretrovírusok K-családjának T-sejtre fajlagos antigénjei elpusztítják a HIV-fertőzött sejteket. Avagy az ERVW gén gátolja a veserákot: az általa kódolt peptidek kifejeződnek a ráksejtek felszínén, fokozva a TCD8-sejteket, amelyek elpusztítják a ráksejteket. Sajnos többféle rák, valamint elme- és idegrendszeri betegség (ASD, ADHD) kialakulásában is van szerepük.