csecsemőmirigy (kedezmirigy) thymus a szegycsont mögött, a mellüreg felső részében (mediastinum supracardiacum) elhelyezkedő, kötőszöveti tokba zárt, lebenyes nyirokszerv; nevezik lymphoepithelialis nyirokszervnek is. Születéskor jelentős nagyságú (~30 g), a serdülésig növekszik, de a serdülés alatt, hormonok hatására, javarészt visszafejlődik, és zsírszövet foglalja el a helyét; megmaradnak azonban működő kisebb szigetek.

Két nagyobb lebenyét kötőszövetei sövények tagolják lebenykékre. A sövényekben erek és az elvezető nyirokér fut – odavezető nyirokér nincs. A mindegyik lebenyke külső kérgi és belső velőrészből áll. A tokból jövő kötőszöveti sövények tagolják a lebenykék kérgi részét is, de a velőállományt már nem; csupán az ereket szállítják a velőállományhoz. Helyenként magas érhámú visszerecske is előfordul.

Az ábrán látható, hogy a tokból kiinduló sövények (nyilak) lebenykékre tagolják a csecsemőmirigy jobb és bal oldali lebenyét. Csak a kéreg (C) tagolódik, a velőállomány (M) egységes. A sövények vége a velőállományhoz kapcsolódik, bennük erek futnak. A kép egy lebenykét ábrázol. (Oláh Imre felvétele)

A csecsemőmirigy alapvázának (stroma) felépítése sajátos: megnyúlt hámsejtek térhálózata alkotja rostok nélkül, vagyis nem mesenchimalis eredetű hálózatsejtekből épül fel (nem térrács), hanem endo- és ectodermalis származású, desmosomákkal kapcsolódó, különleges hámsejtekből (hámrács) (l. feljebb). Ezek a hámsejtek termelnek TSLP-t (thymic stromal lymphoprotein; nyúlványos sejteket serkentő hormon). A hámrácssejteknek több formája is van:

• A kérgi részben a hámsejtek nyúlványaikkal körbefogják a T-nyiroksejteket – egy-egy hámsejt több százat is –, bemutatják az MHC1 és az MHC2-molekuláikat a nyiroksejteknek, és IL7-et képeznek, ezzel elősegítik a T sejtek kiválogatódását és érését. Ezek a nagy kérgi hámsejtek (cortical thymic epithelial cell [cTEC]) dajkasejtek (nurse cells).

• A hámsejtek a velőállományban (medulary thymic epithelial cell [mTEC]) vaskosabbak, felszínükön, a nyiroksejtek negatív kiválasztódásában fontos fehérjék (PTH, trioglobulin, CRP, inzulin stb.) vannak.

A csecsemőmirigy T-nyiroksejtjei a thymocyták. A hámrács közeiben tömegestől vannak, keverednek a nagyfalósejtekkel és a nyúlványos sejtekkel; az utóbbiak főleg a velőállományban fordulnak elő.

Hassall-testek Hassall’s corpuscles a csecsemőmirigy jellegzetes képződményei a velőállományban. Ezek körkörös hámsejtrétegekből felépülő, közepükön keratinizálódott képletek. Az elszarusodott hámsejtek hagymalevélszerűen rendeződnek. Az ábrákon a Hassall-testeket nyilak jelölik. A nagyítás a Hassal-test elektronmikroszkópos képe. (Oláh Imre felvétele.)

csecsemőmirigy–vér gát Összetapadt hámsejtek zárt rétege és azok alaphártyája övezi a csecsemőmirigy állományába lépő ereket. E záróréteg és az ér között még egy vékony kötőszöveti rés van. Így öt réteg (hámréteg, alaphártya, kötőszöveti hézag és az érfal [érhámsejt és alaphártyája]), a vér–csecsemőmirigy gát választja el a vérben lévő nyiroksejteket a csecsemőmirigy alapállományától. A vér–csecsemőmirigy gát akadályozza, szabályozza a nyiroksejtek és minden bizonnyal a nagymolekulák átjutását az érfalon.