elektronegativitás az atomnak az a képessége, hogy mennyire vonzza az elektronkötésben lévő elektronpárt.
Coulomb-törvény szerint az elektronegativitás (F, vonzerő) = K× q1 × q2 / r2 (az F az erő, a K állandó = 8,99 × 109 N × m2 × C-2; q1 az egyik, q2 a másik részecske töltése, az r (radius) pedig a köztük lévő távolság.
Ez azt jelenti, hogy minél kisebb az atomtörzs (a kötő eletronpár nélküli atom) és minél nagyobb a töltése, annál nagyobb a vonzereje, az elektronegativitása.
Az elektronegativitást más atom elektronegativitásához viszonyítjuk, vagyis viszonyszám, ezért kiterjedéstelen mennyiség. Értéke a Pauling-lépték szerint 0,7–4 között van. A leginkább elektronegatív atom a fluor (F), értéke 4 (3,98), ezt az oxigén követi. A nemesgázok elektronegativitása nem meghatározható, mert az elektronszerkezetük tökéletes. (→Coulomb-törvény, elemtáblázat)
Ha a molekulában lévő két atom egyformán elektronegatív, az elektronok arányosan helyezkednek el az atomok körül, a molekula semleges, nincs töltése (semleges elektronkötés). Ha valamelyik atom erősebben elektronegatív, az elektronpár nagyobb részben helyezkedik el körülötte, a molekulában részlegesen pozitív és részlegesen negatív részek jönnek létre (kétsarkú elektronkötés, dipole moment). (→töltés, vegykötés)