génszerkezet a gén elemi egységei. Szemben az egysejtűekkel, amelyeknek génjei általában teljes egészében csak a fehérjét képező nukleotidsorból állnak – azaz minden egyes bázis részt vesz a fehérjeképződésben –, az emberi gének nagyobbak, mint egy fehérje képződéséhez szükséges jelrendszer. Ez csak úgy lehetséges, hogy a gének egyes részei nem működnek közre a fehérjék kialakításában. Ennek alapján háromféle alapelemet különböztetnek meg: az indítót (az átírást előkészítő 5’-vég), a képezőket, amelyek kódolják a fehérjéket, valamint a nem kódoló közteseket. (→indító, képező, köztes) A génnek a képezőket és közteseket tartalmazó részét kódoló szakasznak* nevezzük, amely az kezdő bázishármassal indul – ehhez kapcsolódik a polimeráz, elindítva az átírást. A kódoló szakasz vége a záró bázishármas; a polimeráz ezzel kapcsolódva megáll, az átírás befejeződik. A kezdő bázishármas és az indító közötti nukleotidok nem íródnak át, miként a záró bázishármas utániak sem. Az előző az 5’-végi, az utóbbi 3’-végi nem átíródó szakasz (5’-, illetve 3’-UTR [ un translated regiom]). Ezeknek az mRNS végeinek kialakításában van szerepe. (→indító, képező, köztes)

antigénszerkezet Az antigének két részből tevődnek össze: az antigén-meghatározóból és a hordozórészből.

▪ Antigén-meghatározó (epitope) az antigénnek az ellenanyaghoz és a nyiroksejtekhez közvetlenül kötődő része, ez felelős az antigén fajlagosságáért. Az antigén-meghatározó lehet vonalszerű (linear epitope) vagy térhelyzeti (conformational epitope). A vonalszerű meghatározó a polipeptid eredeti aminosav sorrendjének 6–8 tagjából áll; általában a T-sejtek azonosítják. A térhelyzeti meghatározók a fehérjék negyedleges szerkezetével függnek össze, ugyanis ez teszi lehetővé, hogy távoli peptidek egymás mellé kerüljenek, és kialakítsanak antigén-meghatározót. A térhelyzeti meghatározókat szokásosan a B-sejtek észlelik. A szénhidrátokban, a lipidekben, a nukleinsavrészekben általában elektronkötésű szerkezetek az antigén- meghatározók. Jószerével a félantigének is antigén-meghatározók. Az antigén-meghatározók – ellentétben az antigénekkel – mindig az antigén részeként léteznek, oldott formájuk nincs.

Egy-egy nagy antigén felszínén rendszerint több antigén-meghatározó van (vonalasak és térhelyzetiek is); ezek mindegyikére kialakulhat fajlagos, de egymástól független immunválasz. Egyetlen nagy antigén tehát sokféle immunválaszt válthat ki. Az immunválasz mindig egyetlen antigén-meghatározóra jön létre és nem a nagy molekulák [pl. fehérje] antigén-meghatározóinak összességére. A több antigén-meghatározó közül vannak uralkodó jellegűek, ezek keltik a legerősebb immunválaszt, és háttérbe szoríthatják a többi antigén-meghatározó által elindított immunfolyamatokat.

▪ Hordozórész az antigén-molekulának az antigén-meghatározón kívüli része. Részt vesz az immunválaszban.