immunképződmény immune complex (egyéb nevek: antigen-antibody complex, antigen-bound antibody) az ellenanyag és az oldott (keringő) antigén kapcsolódásából létrejövő molekula; ellenanyag–antigén képződmény. Ez lehet egyetlen antigén és egy vagy több ellenanyag társulása, a gyakorlatban azonban több ellenanyag és több antigén kapcsolódásából kialakuló egységet nevezzük immunképződménynek. Ezek egyetlen egységként viselkednek egy antigén-meghatározóval. Az antigén–ellenanyag kapcsolódás gyenge kötésekkel jön létre.
Immunképződmények kis mennyiségben jóformán állandóan előfordulnak a keringésben, fertőződések után mindig. Ezeket a falósejtek folyamatosan eltávolítják; eltüntetésük a fajlagos immunválasz szerves része. Az eltávolításnak több formáját is ismerjük:
• Az immunképződmények kötődnek a komplementrendszer C3b- és a C3d-jelfogóihoz, valamint a B-sejtek FcγR2b-fehérjéjéhez is. Az előzők beindítják a komplementrendszert, amely felbontja a nagy immunképződményeket, a falósejtek pedig eltávolítják a szétesett darabokat.
• A vörösvértestek a CR1-jelfogójukkal kapcsolódnak az immunképződményekhez kötődött C3-töredékekkel, és elszállítják őket a lép, illetőleg a máj falósejtjeihez.
• A falósejtek kapcsolódnak a kisebb immunképződmények Fc-jelfogóival (antigénfedés, opsonisation), majd felfalják és lebontják őket.
Az immunképződmények veszélyt akkor jelentenek, ha felszaporodnak a szérumban, nem távolítódnak el megfelelően, és lerakódnak az erek falában vagy kijutnak a szövetekbe, és ott felhalmozódnak. Sokféle betegség (érgyulladás, reumatoid ízületi gyulladás, SLE, glomerulonephritis) keletkezik így. Mennyiségük a keringésben rendszerint összefügg a betegség súlyosságával.