körforgás, keringés orbital angular momentum a test körpályán való mozgása; a test egy másik test (középtömeg*) körül mozog, például a Föld keringése a Nap körül. Olyan egyenes irányú mozgás, amely minden pillanatban változtatja az irányát, vagyis a középtömeggel szöget bezáró kerületi mozgás. Ugyanolyan erő hozza létre, mint az egyenes irányú mozgást. A keringő test azért nem halad egyenes pályán, mert egy másik test nem engedi, hogy eltávolodjék, például a tömegvonzás miatt. Ha megszűnik a középtömeghez rögzítő erő, a test a körpályára érintőleges egyenes mentén elrepül.

▪ A keringő test pályája kör. A középtömegtől a keringő testhez húzott sugár a vezérsugár; a test elmozdulásával a vezérsugár is elfordul. Azt a körívszakaszt, amelyet a test megtesz, ívnek nevezzük. Jele: i.

▪ A keringési idő egy kör megtételéhez szükséges idő. Jele: T. Mértékegységes: s (másodperc).

▪ A fordulatszám a keringő test által időegység alatt megtett körök száma. Jele: n. Mértékegysége. 1/s.

Egyenletes a körforgás, ha a test egységnyi idő alatt mindig egyforma nagyságú körívet tesz meg.

lépvérkeringés A lépet a lépütér (splenic/lienal artery) látja el, amely a hasi értörzs (truncus coeliacus) egyik ága. Két–három ágra oszolva a lépkapun hatol a lépbe, és oszlik kisebb ágakra a gerendák szerint (gerendai üterek, trabecular arteries), majd, kilépve a gerendákból, középi üterecskékre (central arterioles) oszlik, amelyekből a tüszői üterecskék (follicular artelioles) erednek. A üterecskék végágai a szegélysávon túl, ecsetszerűen szétágazva nyílnak a vörös lépbélbe; a vér tehát kifolyik a hajszálérszerű végágakból (nyitott keringés).

Az ecsetszerű hajszálerek fala megvastagodott, ami az érhámsejtekhez tapadó nagyfalósejtek sokaságából adódik; a sejtek szinte behüvelyezik az erecskéket (hüvelyes hajszálerek, sheated capillaries, Schweiger–Seidel-hüvely). Ezeknek az erecskéknek a hosszmetszete orsó vagy tojás alakú, ezért orsóereknek vagy ellipszoidoknak nevezik őket. A lépkötegekben a vér a sejtek között áramlik, így a sejtek közvetlenül érintkeznek a vérrel. Innen a vérsejtek és a vérplazma folyamatosan összeszedődik a lépöblökbe a lépöblök nyílásain keresztül.

A lépöblök tekinthetők visszhajszálereknek, amelyekből a vér egyre tágabb visszerekben gyűlik össze. Ezek a visszerek a lépgerendákban haladnak a lépkapu felé, és a lépen kívül egyesülnek; így képződik a lépvisszér (splenic vene), amely a kapukeringésbe ömlik.

Állatokban egyes hajszálerek közvetlenül a lépöblökbe nyílnak (zárt keringés). Az emberi lépben ilyen összeköttetéseket nem mutattak ki. A lép a nyirokkeringéssel nincsen kapcsolatban, benne csak a fehér lépbélből összeszedődő, elvezető nyirokerek vannak.