kettőződési előössztes prereplicative complex. Ennek a fehérjecsoportnak a kialakulása sejtkört szabályozó fehérjék ellenőrzése alatt áll: Hat ORC (six-subunit origin recognition complex) társulásával kezdődik a kezdőpont területén, jellemzően a G₁-szakaszban. Az ORC a CDT1-et és a CDC6-ot köti magához, majd ez a hármas megköti és szabályozza az MCM-et (minichromosome maintenance complex) a DNS megkettőződésének kezdő pontjainál. Az MCM2–7 törzsökösfehérjék szerkezetileg hasonló kettőződési helikázok, amelyek nem csak megindítják, de fent is tartják a DNS szálak szétválását a kettőződés alatt.

A kettőződési előössztes tevékennyé válásához, vagyis a kettőződés elindításához, két fehérje-kináz, a CDK2-CCNE és a CDC7-DBF4 szükséges. Ezek kötik meg a CDC45-öt, amely foszforilezi az MCM2-t, s ezzel indul a DNS megkettőződése.

A fehérjecsoport tagjai törzsökösek, fajonkénti eltérések előfordulnak: eltérő kiegészítő fehérjék, például AND1 közreműködésével.

A DNS-másolódás elindulásához a kezdőpontoknál a DNS-nek szét kell válnia. Ezt a kezdőponthoz tapadó, elmozduló →kettőződési testecs (replisome, repliszóma) hozza létre.

DNS-kettőződés folyamata Magsejtűekben, a DNS sok tízezer pontján (kezdőpont) indul egyszerre, de soha nem az egyenes szálú DNS végéről. Ha a kettőződés egy ponton indulna, nem férne bele a másolódáshoz rendelkezésre álló 6–8 órába.

A másolódás kezdőpontjai a DNS-szál pontosan meghatározott helyei, jellemzően ismétlődő, rövid bázissorok, amelyek könnyen szétválnak, és képesek bizonyos fehérjék megkötésére. Tevékenységük pontosan ellenőrzött, a →kettőződési előössztes (prereplicative complex) által. A folyamat négy szakaszra bontható.