munka work a fizikában általános értelmezésben energiaváltozás, az energiaátadás egyik formája. Hagyományos fizikai értelemben erő általi energiaátadás fizikai testnek, aminek következtében a test elmozdul, állapota megváltozik. Jele: W (work), egyenlő az erő és az elmozdulás szorzatával: W = F ∙ s (F erő [force], s a távolság [jelölik l-el, hosszúság, és d-vel, distance, is]). Ha a testnek a mozgási energiája növekszik a munka (energiaátadás) hatására, a W >0, ha csökken, a W <0. A munka SI-egysége a joule (J).

Például: ha 100 N erővel nyomunk egy testet 10 méter hosszan, az elvégzett munka 100 N ∙ 10 m = 1000 joule.

Munkáról fizikai értelemben csak akkor beszélünk, ha a test elmozdul. Ha 100 N erővel a falat nyomjuk, amelyik nem mozdul el, a munka = 0. Hasonlóan, ha egy testet tartunk, nem végzünk munkát, mert a test nem mozdul el. A befektetett munka és a keletkező munka egyenlő, megfelelően az energia megmaradásának elvének.

A testre ható erőnek csak az a része számítható a munkába, amelyik párhuzamos az elmozdulással. A párhuzamos erő kiszámítására a W = F ∙ s ∙ cos θ (θ théta) egyenlet alkalmazható. A θ az erő és az elmozdulás közötti szög. Ha minden erő párhuzamos az elmozdulással, a théta = 0, a cos θ = 1.

A munka nagyságmennyiség, lehet pozitív és negatív; az előbbi a test mozdulásának irányába ható erő, az utóbbi azzal ellentétes erő. A pozitív vagy negatív jel fontos, mert arra utal, hogy a test sebessége fokozódik vagy csökken az erő hatására.

munkatétel →mozgási energia

munkavégzés a rendezett mozgással végzett energiaátadás.

teljesítmény power a munkavégzés (energiaátadás) sebessége. Jele: P, egyenlő a munka és az időegység hányadosával; P = W / t (W a munka, t az idő). SI-egysége a watt; W = joule/másodperc.