guanin nukleotidcserélő tényező guanine nucleotide exchange factor (→nukleotidcserélő tényező)

nukleotid nucleotide bázisból (purin-/pirimidinbázis), szénhidrátból (ribóz/dezoxiribóz) és a szénhidráthoz kapcsolódó foszfátból álló molekula, azaz a nukleozidok foszfátészterei, nukleozid-foszfátok. A nukleozidoktól tehát csupán a foszfátcsoporttal különböznek. A foszfátok kapcsolódása szerint a ribonukleozidból háromféle – 2’-, 3’- és 5’-foszfát –, a dezoxiribonukleozidból pedig kétféle – 3’- és 5’-foszfát – azonmás vezethető le. A számok a ribóznak, dezoxiribóznak azokat a szénatomjait jelölik, amelyekhez a foszfátcsoport kapcsolódik (→adenozin).

Egy nukleozidhoz több foszfát is kötődhet: két foszfát kapcsolódásakor nukleozid-difoszfát, három kötődésével nukleozid-trifoszfát keletkezik. A foszfátok egymáshoz, és nem külön szénatomhoz kapcsolódnak, nagyenergiájú (savanhidril) kötésekkel. Az egymáshoz kapcsolódó foszfátokat α, β és γ jelzéssel különböztetjük meg. Az α jelzésű foszfát kapcsolódik észterkötéssel a szénhidráthoz; a másik kettő foszfohidridkötéssel egymáshoz; pl. az adenozinból két foszfát kapcsolódásakor adenozin-difoszfát (ADP), három kötődésekor adenozin-trifoszfát (ATP) képződik (→adenozin). A három foszfátot tartalmazó molekulák (trifoszfátok) a sejtek legjelentősebb energiahordozói. Az energiát a második és harmadik foszfátkötésben tárolják. Energia leadásakor az utolsó (γ-helyzetű) foszfát hasad le vízzel bontással, és energia szabadul fel; ez a sejtek működésének az alapvető energiaforrása.

A nukleotidok elnevezése a bázisból vezethető le. Például az adeninből keletkező nukleozid az adenozin, amelynek foszfát származéka, vagyis a nukleotid, az adenozin-foszfát – mivel egyetlen foszfátot tartalmaz, adenozin-monofoszfát (AMP). A két foszfátot tartalmazó az adenozin-difoszfát (ADP), a hármat tartalmazó az adenozin-trifoszfát (ATP) (→adenozin). Hasonlóan: guanozin-trifoszfát, timidin-trifoszfát (TTP), citidin-foszfát.

A nukleozid-monofoszfát só/észter származékait -ilát végződéssel jelöljük. Pl.:

adenozin-foszfát (AMP) → adenilát; dezoxiadenozin-foszfát (dAMP) → dezoxiadenilát

guanozin-foszfát (GMP) → guanilát; dezoxiguanozin-foszfát (dGMP) → dezoxiguanilát

citidin-foszfát (CMP) → citidilát; dezoxicitidin-foszfát (dCMP) → dezoxicitidilát

timidin-foszfát (TMP) → timidilát

uridin-foszfát (UMP) → uridilát

Ezekkel az elnevezésekkel szokásosan az enzimek neveiben találkozunk (adenilát-kináz, timidilát-szintetáz stb.).

A nukleotidok száma szerint megkülönböztetünk egy nukleotidból álló vegyületet, amelynek a nemzetközi neve: mononucleotide. Az oligonucleotide rövid, néhány nukleotidból álló egyszálú DNS-/RNS-töredék. A sok nukleotidból képződő vegyület pedig a polynucleotide (nukleinsav).

nukleotidcserélő tényező (guanin-nukleotid cserélő tényező) nucleotide exchange factor enzim, a guanin nukleotidkötő fehérjéhez kapcsolódott GTP-t cseréli GDP-re.

nukleotid-másolódószál* antisense oligonucleotide, ASO rövid, néhány nukleotidot tartalmazó, mesterségesen előállított másolódó egyszálú nukleotidsor. Számos felhasználási területe van: a gyógyszerkészítéstől az RNS-ek, fehérjék befolyásolásáig.

nukleotidmásulás* azonos a bázismáulás nevezettel. (→bázismásulás)