peroxinok peroxisomal/peroxisome biogenesis factors, PEXs a peroxitestecs képződésében, szétválásában és tevékenységében résztvevő fehérjék, amelyeket a PEX gének kódolnak. Sokféle fehérje tartozik közéjük. Az emberi sejtekben tizenhatféle peroxin szállítja a fehérjéket a peroxitestecs állományába és hártyájába. Ezek a PEX1, PEX2, PEX3, PEX5, PEX6, PEX7, PEX10, PEX11α, PEX11β, PEX11γ, PEX12, PEX13, PEX14, PEX16, PEX19 és PEX26. Működési szempontból 3 csoportot különböztetünk meg:

▪ A hártya képzésében résztvevők (hártyaformálók): PEX3, PEX16 és PEX19. A PEX19 ismeri fel az újonnan képződött hártyafehérjéket (peroxisomal membrane protein, PMP), és szállítja a hártya kötőhelyéhez, a PEX3és a PEX16 kettőséhez. A PEX16 a PEX19 jelfogója.

▪ Az állomány (matrix) fehérjéinek szállításában résztvevők. A PEX5 és a PEX7 azonosítja a szállítandó fehérjéket a sejtplazmában. Ezeket a PTS1 (peroxisome targeting signal 1) és PTS2 (peroxisome targeting signal 2) jelzésről ismerik fel. A PTS1 a C-végen, a működő fehérjében is jelenlévő, szerin–lizin–leucin hármast is tartalmazó aminosavsor; a PTS2 változó peptid, az N-végen van. A PTS1-et a PEX5, a PTS2-t a PEX7 észleli. A PEX13 (együtt a PEX14 jelfogóval) a kötőhely a PEX5–fehérje, illetve a PEX7–fehérje kettősöknek. A jelfogóval kapcsolt PEX5 a kapcsolt fehérjéjével együtt beépül a hártyába, mintegy járatot alkot, és leadja a fehérjét az alapállományba, majd pedig visszajut a sejtplazmába. Az utóbbi folyamat energiát igényel, ATP segítségével megy végbe ubikvitinezéssel. Az ubikvitint a hártyában lévő PEX4 (ubikvitin-kapcsoló enzim) és az E3 ubikvitin-ligázból álló PEX2–PEX10–PEX12 együttes kapcsolja. Az ubikvitinezett PEX5-öt a PEX1–PEX6–PEX15 össztes szállítja vissza a sejtplazmába, ahol leadja az ubikvitint, és újra köt fehérjét. Előfordul azonban az is, hogy többszörösen ubikvitineződik, és lebomlik a fehérjebontacsban.

▪ A peroxitestecs növekedésében és szétválásában résztvevők, a PEX11 testvérmásai (PEX11α, PEX11β, PEX11γ), amelyek a DLP1 (dynamin-like protein 1), a FIS1 (mitochondrial fission protein 1), MFF (mitochondrial fission factor), a GDAP1 (ganglioside-induced differentiation-associated protein 1) és a NME3 (nucleoside diphosphate kinase-like protein) fehérjékkel együtt választják ketté a peroxitestecseket GTP felhasználásával. A DLP1, a FIS1 és a MFF az energiatermecs hártyájában is jelen vannak, és részt vesznek azok többszöröződésében.

A peroxinokat a PEX gének képezik, az élővilágban 32 féle ismert; elemzésük túllépi a nevezettár kereteit; részletek a PEX gének adattárában, dbPEX (http://www.dbpex.org) olvashatók.