rugalmasság elasticity a fizikában az eltorzuló testek helyreállító ereje, az a tulajdonságuk, hogy az alakjukat megváltoztató erő (stress, magyarul: torzítóerő*) hatásának magszűnésével helyreállítják eredeti formájukat. Oka az, hogy a torzítóerővel azonos nagyságú, de ellentétes irányú erő (helyreállító erő, restoring force) jön létre; az erőhatás megszűnésekor ez állítja vissza az eredeti állapotát. A helyreállításra képes testet nevezzük rugalmas testnek (elastic body). Kisebb, nagyobb mértékben minden szilárd test rugalmas. de ennek van határa (rugalmassági határ, elastic limit); ez az a legnagyobb torzítóerő, amelynél a test még képes nyugalmi állapotát visszaállítani. Ha ennél nagyobb erő hat a tárgyra, torzult marad, vagy törik. A rugalmasságot kiváltó erőt rugalmassági erőnek* nevezzük. A rugalmasság törvényei az élő szervezet rugalmas elemeire (szálak [pl. hosszú fehérjék], fonalak, rostok, kötegek) is érvényesek. (→szöveti rugalmasság)

egyenes vonalú rugalmasság pl. a rugó rugalmassága (springs). A torzítóerő a rugalmas test hossztengelyével párhuzamos (longitudinal stress), és hosszanti alakváltozást (megnyúlást, összenyomást) okoz. A molekulák eltávolodásával vagy közelebb kerülésével jön létre. Nagysága, miként a vele azonos helyreállító erőé is, egyenesen arányos a rugó hosszának változásával. Ez a Hooke-törvény. (→Hooke-törvény)

folyadéknyomási rugalmasság a folyadékba mártott testben a folyadék nyomásával (hydraulic stress) szemben képződő helyreállító erő. Pl. a folyadékba mártott gömbre minden irányból egyenlő folyadéknyomás hat a gömb felszínére merőlegesen; nagysága egyenlő az erő és a felület hányadosával: F/A (F erő, A felület). Ezzel szemben azonos nagyságú, ellentétes irányú helyreállító erő képződik. A folyadéknyomásra a gömb alakja nem változik, mert minden irányból egyenlő erő hat rá, de a térfogata csökken; ez nevezzük térfogatfogyásnak (volume strain), amely egyenlő a térfogatcsökkenés és a nyugalmi térfogat hányadosával: ε = ΔV/V (V térfogat).

hajlítási rugalmasság (hajlítómerevség) a hossztengelyre szögben ható erő (hajlítóerő) következményként létrejött alakváltozást helyreállító erő. A hajlítóerő és a vele azonos ellenerő nagysága itt is egyenlő a rugóállandó és az alakváltozás szorzatával.

rugóállandó a torzítóerő és a hosszváltozás hányadosa: F/ΔL (F erő, L hossz, ΔL megnyúlás), amely az anyag minőségétől és a test alakjától is függ. Jele: κ. Az állandó megadja, hogy egységnyi alakváltozást mekkora erő hoz létre. Különböző állandók vannak a torzítóerő irányától függően; a húzási rugóállandó a test hossztengelyével párhuzamos erő, a hajlítási állandó a hossztengelyre merőleges erő esetén jellemzi a rugalmasságot.