nukleotid nucleotide bázisból
(purin-/pirimidinbázis), szénhidrátból (ribóz/dezoxiribóz) és a szénhidráthoz
kapcsolódó foszfátból álló molekula, azaz a nukleozidok foszfátészterei, nukleozid-foszfátok.
A nukleozidoktól tehát csupán a foszfátcsoporttal különböznek. A foszfátok
kapcsolódása szerint a ribonukleozidból háromféle – 2’-, 3’- és 5’-foszfát –, a
dezoxiribonukleozidból pedig kétféle – 3’- és 5’-foszfát – azonmás vezethető
le. A számok a ribóznak, dezoxiribóznak azokat a szénatomjait jelölik,
amelyekhez a foszfátcsoport kapcsolódik (→adenozin).
Egy nukleozidhoz több foszfát is kötődhet: két foszfát
kapcsolódásakor nukleozid-difoszfát, három kötődésével nukleozid-trifoszfát
keletkezik. A foszfátok egymáshoz, és nem külön szénatomhoz kapcsolódnak,
nagyenergiájú (savanhidril) kötésekkel. Az egymáshoz kapcsolódó foszfátokat α,
β és γ jelzéssel különböztetjük meg. Az α jelzésű foszfát kapcsolódik
észterkötéssel a szénhidráthoz; a másik kettő foszfohidridkötéssel egymáshoz;
pl. az adenozinból két foszfát kapcsolódásakor adenozin-difoszfát (ADP), három
kötődésekor adenozin-trifoszfát (ATP) képződik (→adenozin). A három foszfátot
tartalmazó molekulák (trifoszfátok) a sejtek legjelentősebb energiahordozói. Az
energiát a második és harmadik foszfátkötésben tárolják. Energia leadásakor az
utolsó (γ-helyzetű) foszfát hasad le vízzel bontással, és energia szabadul fel;
ez a sejtek működésének az alapvető energiaforrása.
A
nukleotidok elnevezése a bázisból vezethető le. Például az adeninből keletkező
nukleozid az adenozin, amelynek foszfát származéka, vagyis a nukleotid, az adenozin-foszfát
– mivel egyetlen foszfátot tartalmaz, adenozin-monofoszfát (AMP). A két
foszfátot tartalmazó az adenozin-difoszfát (ADP), a hármat tartalmazó az
adenozin-trifoszfát (ATP) (→adenozin). Hasonlóan: guanozin-trifoszfát,
timidin-trifoszfát (TTP), citidin-foszfát.
A nukleozid-monofoszfát só/észter származékait -ilát
végződéssel jelöljük. Pl.:
adenozin-foszfát (AMP) → adenilát;
dezoxiadenozin-foszfát (dAMP) → dezoxiadenilát
guanozin-foszfát (GMP) → guanilát;
dezoxiguanozin-foszfát (dGMP) → dezoxiguanilát
citidin-foszfát (CMP) → citidilát;
dezoxicitidin-foszfát (dCMP) → dezoxicitidilát
timidin-foszfát (TMP) → timidilát
uridin-foszfát (UMP) → uridilát
Ezekkel az elnevezésekkel szokásosan az enzimek
neveiben találkozunk (adenilát-kináz, timidilát-szintetáz stb.).
A
nukleotidok száma szerint megkülönböztetünk egy nukleotidból álló vegyületet,
amelynek a nemzetközi neve: mononucleotide. Az oligonucleotide rövid, néhány
nukleotidból álló egyszálú DNS-/RNS-töredék. A sok nukleotidból képződő vegyület
pedig a polynucleotide (nukleinsav).
nukleotidcserélő tényező (guanin-nukleotid
cserélő tényező) nucleotide exchange
factor enzim, a guanin nukleotidkötő fehérjéhez kapcsolódott GTP-t cseréli
GDP-re.
nukleotid-másolódószál* antisense oligonucleotide,
ASO rövid, néhány nukleotidot tartalmazó, mesterségesen előállított
másolódó egyszálú nukleotidsor. Számos felhasználási területe van: a
gyógyszerkészítéstől az RNS-ek, fehérjék befolyásolásáig.
nukleotidmásulás* azonos a bázismáulás nevezettel. (→bázismásulás)