tudat az emberi elme értelmi tevékenysége, más néven az ember szelleme. Magában foglalja a gondolkodást, az ismeretek tárát, emlékezést, szemléletet; mindazt, amelynek révén a testi, lelki és a környezeti történéseket megfelelően ismerjük fel; az ént és a környezetet megkülönböztetjük. Hat rá a tudattalan tevékenység is. (→tudattalan)

éntudat önazonosság-tudat. Az én a személyem, az éntudat a személyiségem (személyi mivoltom), azaz az önazonosságom tudata. Három összetevője van:

• Ösztönén. Az én ősi, zömében veleszületett, ösztönös (tudattalan) személytudata; az egyed fenntartását szolgáló (öröm) késztetéseket tartalmaz.

• Tudatén*. Az egyén és a környezet kapcsolatát azonosító én, az önazonosság énje.

• Felettes én. A környezeti (társadalmi) elvárásokat megtanult és alkalmazó én.

eszmélet a tudat működőképessége. Eszméletlen: tevékenységre nem képes tudatú, eszméletét vesztett.

önazonosság-tudat →éntudat

öntudat az egyénnek a személyiségére vonatkozó ismerete (személyiségtudat). Öntudatos: személyiségét kellően értékelő.

tudatállapot a tudat működési készsége. Két eleme: a tudat ébersége és a rendezettsége.

• Az éberség a készenléti szint, a tudati tevékenység hatékonyságának meghatározója. Élettani értékei is szélsőségesek: az alvás a legalacsonyabb szintje, a legkedvezőbb pedig, amikor a tudati tevékenység a leghatékonyabb. Ennek megváltozása (csökkenése [fáradékonyság], fokozódása [például túlzott kávéfogyasztás miatt]) a hatékonyságot csökkenti. (aktiváció, vigilitás)

• A rendezettség a belső figyelem: a tudattartalom más számára érthető összeállítása, a fontos, a kevésbé megfelelő megkülönböztetése, a helyénvaló megítélése. Lehet hiányos vagy túlzott. A hiányosnál a tudatba véletlenszerűen került tartalmak egyforma eséllyel fejeződnek ki, nincs fontossági mérlegelés. A túlzott, amikor valamely tudattartalom „megtapad”, mások, általában a megfelelőbbek, kisebb eséllyel fogalmazódnak meg. Élettani határok között is lehet csökkent (szórakozottság, ellazulás) vagy fokozott, például erős érzelmi hatásra. Ilyenkor az összerendezettséget befolyásoló külső ingerek (párbeszédhelyzet) némileg háttérbe szorulnak. Mindkettőnél lassul a gondolatok rendezése. (integráció, integritás, variáció)

kóros tudatállapot (→tudatzavar)

módosult tudatállapot a tudat túlzottan egyirányú rendezettsége, beszűkülése, pl. szerelem. Más külső ingerek mérsékeltebben érik el a tudatot. Nem kóros állapot.

tudatelőttes a tudattal közvetlenül nem megfogható tartalom, de segítséggel (emlékezet, irányított képzelet) előhívható. Például régi ismerős arcát nem tudjuk felidézni, de ha meglátjuk (fényképen megmutatják), felismerjük. A tudatos és a tudattalan között van.

tudatmód a tudat beállítottsága és formája. Lehet kifelé (extrovert) és befelé (introvert) irányult. Az előbbi környezetirányult: a társadalmi szokványokat helyezi előtérbe, az észlelt tárgyat, jelenséget, benyomást tényszerűen szemléli. Az utóbbi inkább egyedi szempontok szerinti; a társadalmi (környezeti) elvárások háttérbe szorulnak.

A tudatmód formája szerint négyféle: gondolkodó (észszerűen következtető); érző (a környezetet kellemesnek vagy kellemetlennek tekintő [elfogadom, elkerülöm]); érzékelő (a dolgokat a maguk valóságában felfogó) és lényeglátó (nem a részleteket, hanem a dolgok belső lényegét, összefüggéseit szemlélő). (extravertált, introvertált, extroverzió, introverzió, intuíció).

tudattalan az ismeretek nem tudatos része; a tudat nem fér hozzá. A tudattalant két tartományra osztják: az egyéni és a közös részre. Az egyéni az egyén saját háttérbe szorult („elfelejtett”, ingerküszöb alatti) ismereteit, tapasztalatait, érzékleteit tartalmazza, kiegészítve az egyén közösségének múltjában összegyűlt tartalmak tárával. A közösségi tudattalan az emberiség fajfejlődése alatti tartalmak összessége. Ez örökletes, és minden emberben egyforma. Befolyásolja a gondolkodást, a tevékenységet anélkül, hogy tudatosulna, például a szülői vagy nem is ismert korábbi felmenők szokásainak nem tudatos utánzása.