víz íztelen, szagtalan, jóformán színtelen szervetlen anyag, az élet alapfeltétele. Az egyetlen anyag, amely folyékony, légnemű és szilárd halmazállapotban is előfordul. H₂O molekulákból áll; ezek tertraédert képeznek, középen az oxigénnel. A két sarokban van a hidrogén, 104^°-os szöggel kapcsolódva az oxigénhez. A másik két sarokban az oxigén külső héján az atommaghoz szorosan kötődő elektronpár van, ezért az oxigén negatív töltésű. Ez a két elektronpár nem vesz részt a kötésekben. Mivel az oxigén negatív töltése jóval meghaladja a hidrogénekét, mindkét kötés kétsarkú: az elektronok hosszasabban keringenek az oxigén körül. A pozitív és a negatív töltés súlypontja tehát nem esik egybe, ezért a vízmolekula egyik végén résznegatív, a másikon részpozitív (kétsarkú, dipole moment); ennek a víz oldóképességében van jelentőség.

víznyomás hydrostatic pressure (→nyomás)

víztaszítás a molekulának az a tulajdonsága, hogy vizes oldatban nem kötődik a vízmolekulával.

víztaszító hatás hydrophobic effect (→vegykötés, víztaszító hatás)

vízvonzás a molekulának az a tulajdonsága, hogy kapcsolódik a vízzel, pl. vizes oldatban.

vízvonzó hydrophilic vízzel kapcsolódó (molekula).

ébrényvíz az ébrényüreget kitöltő folyadék.

víztaszító hatás hydrophobic effect/interaction a víz és a vízbe helyezett nem sarkos (apolar, résztöltéssel nem bíró) molekula közti kölcsönhatás. A vízmolekulák a nem kétsarkú molekula köré zárványszerűen (clathrate-like structure, cage) rendeződnek. Ez azt jelenti, hogy a határfelszínen a vízmolekulák – miként a jégben – négy hidrogénhíddal egymáshoz kötődve szorosan összekapaszkodnak, magukba zárva a nem sarkos molekulát, anélkül, hogy kötődnének vele. Ha több nem sarkos molekula kerül a vízbe, azok összecsapzódnak, egymáshoz közel kerülnek, csökkentve a vízzel érintkező felszínüket – gömb alakúvá formálódnak. A víz tehát fokozza a nem sarkos molekulák összetartását. Ezt nevezzük víztaszító hatásnak. Ez a magyarázata annak, hogy a fehérjék vizes közegben gömbszerűvé válnak úgy, hogy a víztaszító aminosavak a gömb belseje felé fordulnak (a fehérje magját képezik), a felszínt a vízkedvelők alkotják.

A víztaszító hatás érvényesül a töltésvegyes* molekulákban is, vagyis az olyan összetett molekulákban, amelyeknek kétsarkú (fejrész) és nem sarkos (apolar) része is van. Ilyen molekula pl. a koleszterin és a foszfolipid. Ha a nem sarkos (víztaszító) rész kisebb, mint a sarkos, azaz a fejrész, a molekula a vízben ék alakúvá válik. Ezek összeállva olyan gömbbé formálódnak, amelyben a víztaszító rész belülre kerül – micella a neve, magyarul →göbecs. Ha a nem sarkos rész nagyjából ugyanakkora, mint a fejrész, a töltésvegyes molekulákból kettős hártya alakul ki. Két-két molekula úgy kerül szembe egymással, hogy a nem sarkos részük van belül, egymással szemben, és kapcsolódik. A vízkedvelő rész alkotja a felszínt, ez néz a vizes közeg felé. Így alakul ki a foszfolipidekből pl. a sejthártya.

hydro- vízzel kapcsolatos ■ hydrostatic pressure nyugalmi víznyomás (→nyomás) ■ hydrophilic (substance) vízzel kapcsolódó (vízkedvelő) pl. molekula (→víz) ■ hydrophobic effect/interaction →víztaszító hatás