kromatintömörödés a magtestecsek sürűsödése hozza létre. A tömörített kromatinban a magtestecsek szorosan vannak egymás mellett, rövid az összekötő DNS, és a magtestecssorok sokszorosan hajtódva helyezkednek el, egyre vastagabb szálakat képezve.
A magtestecsek sürösödésében sokminden közrejátszik:
▪ A hisztonmag szabad végeinek acatilezése vagy metilezése, hatócsoportok (foszforilezés, ADP-ribolizáció) kapcsolódása. A metilezés sűrűsíti a magtestecseket, az acetilezés fordítva. A tömött kromatinban kevés az acetilezett hiszton, viszont sok a 9-es lizinen két-háromszorosan metilezett H3 (H3K9me2/3), amelyekhez rendre a tömörítő kromatinfehérjék, például a HP1 (heterochromatin protein 1) kapcsolódik, és toboroz más fehérjéket, hidat képezve a magtestecsek között, tömöríti őket.
Ez a kromatin a késői S-szakaszban másolódik, a számcsökkentő sejtosztódás során nem rendeződik át. Sajátos tulajdonsága, hogy átterjed a szomszédos részekre is, ha a körülmények úgy hozzák. Például, ha a laza kromatin valamely tevékeny génje áthelyeződik a tömörödött kromatinba vagy ahhoz közeli részbe, tétlenné válhat, nem íródik át. Ezt nevezik áttevődéses helyzethatásnak* (position effect variegation, PEV).
A hatócsoportot a hisztonagot módosító enzimek (hisztonmódosító) kapcsolják. Például: a hisztonok acetilezését a hiszton-acetiltranszferáz (histine acetyltransferase, HAT, más néven histone acetylase) végzi: a hiszton N-végi lizinjére acetilcsoportot visz át az acetil-koenzim-A-ról; ε-N-acetil lizin keletkezik.
Az acatilezett hisztonok dezacetilezése ellenkező hatású; tömörödik a kromatin. Az acetilcsoport eltávolításával fokozódik a hiszton pozitív töltése, ezért szorosabban köti a DNS-t, tömöríti a kromatint. A dezacetilezést rendszerint metilezés követi. Például: a H3 acetilcsoportjának eltávolítására a H3 9-es lizinje metileződik; ez némítja a DNS-t, serkenti a kromatin tömörödését. A dezacetilezést a hisztonok ε-N-acetil lizinjének acetilcsoportját eltávolító enzim, a hiszton-dezacetiláz (histone deacetylase, HDAC) sarkallja.
▪ A H1, az összekötő hiszton, amelyik tapad az összekötő DNS két (hisztonmagi) végéhez. Rögzíti a kromatint, gátlására lazul a szerkezet.
▪ Befolyásolja a kromatin állapotát a DNS is. Például a DNS negatív töltése az összekötő szálakon megmarad, és az összekötő szál töltéskötésekkel kapcsolódhat az összekötő H1-hisztonhoz vagy más pozitív töltésű fehérjékhez, illetőleg pozitív ionokhoz, avagy a Mg++ hatására megváltozó DNS a kromatin tömörödését vonja maga után.
▪ Meghatározó a kromatin változása, a maghiszton egyik hisztonjának cserélődése.
▪ Hatással vannak a magtestecsekre a hisztonmaghoz kötődött fehérjék is. Például a bromogomolyt tartalmazó fehérjék elősegítik a kromatin-ATPázok kötődését a hisztonokhoz. Ezek az enzimek elcsúsztatják a magtestecseket, miközben a DNS egy része szabaddá válik, például az indító, és kötődhet hozzá az átírásfehérje.
▪ Módosulnak a magtestecsek ubikvitineződéssel is: lebontódnak, számuk csökken.
Lévén tömörített, a tömörödött kromatin kisebb helyen elfér, ezért azok a sejtmagok, amelyekben a kromatin zöme tömörödött, rendszerint kicsik, zsugorodottak (pycnotic nuclei). A kevésbé zsugorodott magokban a tömörödött kromatin szemcsék formájában látható. Ezek a kromoszómák kromatinná visszaalakulásakor keletkeznek („kromoszóma-maradványok”), vagyis a sejtosztódás származékai.
Összegezve: a laza és a tömörödött kromatinszerkezet alapvetően csak a magtestecsek számában tér el; az utóbbiban sokkal sűrűbben vannak jelen. Mindkettő változékony szerkezet. Vegyi tulajdonságaik eltérnek: a tömörödött kromatin erősebben festődik, több elektront tömörít (elektronmikrográfia), ellenállóbb a DNS-t oldó molekuláknak.