báziszsúfolódás* base-stacking az a természetes folyamat, melyben az ugyanazon a DNS szálon helyet foglaló szomszédos nukleotidok bázisai lap szerint egymás fölé rendeződnek. Az így egymásra halmozott, angolul stacked, bázisok között jellemzően gyenge kölcsönhatások által közvetített kapcsolatok alakulnak ki, amelyek rögzítik az egyes szálú nukleotidsor térszerkezetét.
A hidrogénhidakkal a bázisok úgy párosodnak, hogy köztük hézag van. A bázisok felszínén töltéses kötések vannak, ezért a bázis víztaszító. Ebből adódik, hogy a vizes közeg taszítja a bázist, a bázispárokat távolítja, csökkentve a molekula állékonyságát. A bázisok zsúfolódásával csökken a vizes közeggel érintkező felszín, a taszító hatás jóval kevésbé érvényesül. sokkal kevesebb energia kell a bázisok összetartásához: a molekula szerkezete állandósul.
A báziszsúfolódás a nukleinsavak, kivált a kétszálú nukleinsavak legerősebb összetartó ereje. Ennek különösen vizes közegben (sejtplazma) van jelentősége. A bázistömörödést a bázisok módosulása (pl. metilezés) alakítja: a módosulás következtében elfordul a gerinc, megváltozik a bázisok viszonya egymáshoz, közelebb kerülőket gyenge kötések, főleg a van der Waals-erő összébb húzza.