méhnyaktükrözés a méhnyak szöveteinek vizsgálata fehér fénnyel és nagyítással – az utóbbi a részletek jobb felismeréséhez szükséges. Hans Hinselman vezette be a klinikai gyakorlatba 1925-ben a rákelőző állapotok és a korai, klinikailag még nem felismerhető, vagy bizonytalanul megállapítható méhnyakrákok felfedezésére. A gyakorlatban a méhnyaktükrözés a méhnyak, a hüvely és a szeméremtest vizsgálatát foglalja magában, elviekben azonban a méhnyaktükrözéshez alkalmazott nagyító rendszer a nyálkahártyák és a bőr elváltozásainak vizsgálatára, a testnek a nagyítórendszer számára hozzáférhető bármelyik részén alkalmazható.