antigénhatás Az antigének az ellenanyagokra és a nyiroksejtekre hatnak. Az ellenanyagokkal kapcsolódva tevősítik őket, másrészt együtt alkotják az immunképződményeket (antigén–ellenanyag képződmények). Hatásuk a nyiroksejtekre a nyiroksejtek érettségétől függ: az éretlen nyiroksejtek érését, az érettek gerjesztését okozzák; B- és a T-sejtes immunválaszt váltanak ki. (→nyiroksejtérés) Az antigének a B-sejteket a T-sejtektől függően és tőlük függetlenül is gerjeszthetik. A T-sejt-függő antigének javarészt fehérjék, serkentő hatásukhoz értelemszerűen szükségesek a T-sejtek; ezek képezik a gerjesztődés második jelét. A T-sejt-független antigének szokásosan poliszaharidok, lipidek vagy nukleinsavak, amelyeket az antigén-bemutató sejtek nem képesek feldolgozni és bemutatni a T-sejteknek, következésképpen a T-sejtek nem ismerhetik fel őket; ezért nevezzük ezeket T-sejttől független antigéneknek. Jelölésük TI- (T cell independent) antigének; két fajtájuk a TI1- és a TI2-antigének. A kétféle antigénhatás részleteit a B-sejteknél ismertetem.

antigénhatás-erősség Ez a fogalom a nyiroksejtek gerjesztésének és/vagy az ellenanyag képződésének mértékére vonatkozik. Jelentősége elsősorban az oltásoknál van; a daganatgyógyászatban a HPV-oltásnál. Az antigénhatás függ:

▪ Az antigénerősségtől és az antigénhatás időtartamától (minél tartósabb az antigénhatás, annál kifejezettebb).

▪ Az antigén beadás/bejutás módjától: Az antigének más hatást váltanak ki a nyálkahártyákon és mást a bőrön vagy a bőr alatti kötőszövetbe jutva. Ugyanaz az antigén (pl. a táplálék fehérjéi) teljesen eltérő választ válthat ki a bél nyálkahártyáján át bejutva, mint a bőr alá fecskendezve. Az utóbbinál lassan szívódnak fel, ezért hatásuk kifejezett.

• Az antigén mennyiségétől: az antigén kis mennyiségben immuntűréshez, túl nagyban az immunrendszer megbénulásához vezethet. Közepes mennyiségben a legerősebb hatású – a hatáserősség a Gauss-görbe szerinti.

• Genetikai tényezőktől: ugyanazon antigénre adott immunválasz egyénenként nagyon különbözhet; sőt bizonyos génhibák a T-sejtes immunválasz elmaradását okozzák (károsodik a nyiroksejtképződés vagy az antigén-bemutatás).

• Az életkortól: csecsemőknél szokásosan a 6–12. hónapban alakulnak ki az immunfolyamatok. Időskorban változik az immunológiai válaszadás.

• Az antigénhatás ismétlődésétől: ez az ún. erősítő (booster) hatás – az antigén ismételt bevitele (oltásoknál) sokszorosára növeli hatását a B- és a T-sejtek, valamint az emlékező sejtek kifejezett burjánzása következtében.

• Oltásoknál az antigén hatékonyságát rendre valamilyen adalék hozzáadásával serkentik.