antigénszerkezet Az antigének két részből tevődnek össze: az antigén-meghatározóból és a hordozórészből.

▪ Antigén-meghatározó (epitope) az antigénnek az ellenanyaghoz és a nyiroksejtekhez közvetlenül kötődő része, ez felelős az antigén fajlagosságáért. Az antigén-meghatározó lehet vonalszerű (linear epitope) vagy térhelyzeti (conformational epitope). A vonalszerű meghatározó a polipeptid eredeti aminosav sorrendjének 6–8 tagjából áll; általában a T-sejtek azonosítják. A térhelyzeti meghatározók a fehérjék negyedleges szerkezetével függnek össze, ugyanis ez teszi lehetővé, hogy távoli peptidek egymás mellé kerüljenek, és kialakítsanak antigén-meghatározót. A térhelyzeti meghatározókat szokásosan a B-sejtek észlelik. A szénhidrátokban, a lipidekben, a nukleinsavrészekben általában elektronkötésű szerkezetek az antigén- meghatározók. Jószerével a félantigének is antigén-meghatározók. Az antigén-meghatározók – ellentétben az antigénekkel – mindig az antigén részeként léteznek, oldott formájuk nincs.

Egy-egy nagy antigén felszínén rendszerint több antigén-meghatározó van (vonalasak és térhelyzetiek is); ezek mindegyikére kialakulhat fajlagos, de egymástól független immunválasz. Egyetlen nagy antigén tehát sokféle immunválaszt válthat ki. Az immunválasz mindig egyetlen antigén-meghatározóra jön létre és nem a nagy molekulák [pl. fehérje] antigén-meghatározóinak összességére. A több antigén-meghatározó közül vannak uralkodó jellegűek, ezek keltik a legerősebb immunválaszt, és háttérbe szoríthatják a többi antigén-meghatározó által elindított immunfolyamatokat.

▪ Hordozórész az antigén-molekulának az antigén-meghatározón kívüli része. Részt vesz az immunválaszban.