ESCRT ( endosomal sorting complex required for transport) elosztóössztes, amely – járulékos molekulák közreműködésével – képes a sejt hártyáit úgy alakítani, hogy belőlük apró hólyagocskák váljanak le a sejtplazmával ellentétes irányban. Részt vesz a sokhólyagcsás test (beltestecs) kialakításában, a sejtek szétválásában a sejtosztódás legvégén (citokinezis), valamint a burkos vírusok (például a HIV vagy a SARS-Cov2) leválásában a sejt felszínéről a külső térbe – ezek a vírusok így jutnak külső, buroknak nevezett hártyájukhoz (viral budding).

Ötféle ESCRT össztes ismert (ESCRT0, -1, -2, -3 és a VPS4 [ vacuolar protein sorting] össztes). Az ESCRT0 a VPS27, vagy más néven HRS (HGF-regulated tyrosine kinase substrate) és a HSE1 - emberben STAM (signal transducing adaptor molecule) kettőséből tevődik össze; ezeket a GAT gomoly kapcsolja egybe. 5 ubikvitin megkötésére képes. Az ESCRT1 a TSG101-ből, valamint a VPS28, VPS37 és MVB12 egységből áll. 25 nm hosszú pálcika alakú. Az ESCRT2 négy fehérjéből tevődik össze, egy VPS36, egy VPS22 fehérjét és egy VPS25–kettőst tartalmaz. Mindegyik eddig felsorolt össztes a sejtplazmában található állékony együttes. Az ESCRT3-ban négy fehérje (VPS20, SNF7, VPS24és VPS2) és 3 járulékos rész (DID2, VPS60 és IST1) található. Ezek átmenetileg társulnak a beltestecs felszínén és a belső hólyagcsák végső kialakításában van szerepük. A VPS4 együttes az 1-es AAA-ATPáz VPS4-ből és a VTA1 társtényezőjéből áll; az ESCRT3 kapcsolja a beltestecshez.

Az ESCRT0 indítja a sokhólyagcsás test kialakítását: kapcsolódik a PI3P-hez, és ubikvitinkötő gomolyaival maga köré csoportosítja az ubikvitinnel jelölt, így lebontásra ítélt hártyafehérjéket, továbbá kapcsolja az ESCRT1-et, amelyik szintén köt két ubikvitinjelzett fehérjét. A hártyához kötődő ESCRT1 kapcsolja az ESCRT2-t, amely ugyancsak köt ubikvitint, és kapcsolódik PI3P-hez is, így rögzíti az együttest. A fonalas szerkezetű ESCRT3 az ESCRT2 VPS36 gomolyához kapcsolódva rendezi a fehérjéket és alakítja ki a belső hólyagocskát. (→beltestecs)