jelátvitel* signal transduction a vérkeringéssel vagy a sejtközi állományban érkező jel (vízoldékony jelvivő) fogadása a sejten található jelfogó fehérje által. A jelvivő és a sejtfelszíni jelfogó kapcsolódásával jön létre; a jelfogó viszi át a jelzést a sejthártyán.
Korábban úgy véltük, hogy egyazon jelvivő ugyanolyan jelfogóhoz kapcsolódva csak egyfajta jelátvitelt vált ki. Tehát nemcsak a jelvivő–jelfogó kapcsolódása fajlagos, hanem a jelátvitel is. Az elmúlt évtizedekben körvonalazódott, és vált elfogadottá a válaszállapot* (functional selectivity) elmélete; más néven: biased agonism, biased efficacy, signalling bias. Veleje: egyazon jelfogóhoz kapcsolódó egyazon jelvivő különféle jelközvetítéseket válthat ki, valószínűleg a jelfogó állapotától függően. (→jelvivő–jelfogó kapcsolódás) Vagyis nem tartható az a korábbi elmélet, amely szerint azonos jelfogó által átvitt más-más jelközvetítéshez más-más jelvivő szükséges. A jelenséget először a mesterségesen előállított jelvivőknél, például gyógyszereknél figyelték meg, de kiderült, hogy a szervezetben keletkezőknél sem kivételes.
jelviteli kötőhely az a hely, ahol a jelvivő kötődik a jelfogóhoz. Leginkább a sejt felszínén van, de lehet a sejtplazmában, sőt a sejtmagban is. (→jelfogó)